spekuláció

Hétvégén muszáj volt leállnom a munkával, mert péntek estére kifejlődött valami furcsa fájdalom mindkét karomban gondolom a sok egér és billenytűzet, amelyet sokak szerint géppuskasortűzre emlékeztető gyorsasággal és hangon püfölök (mármint a billentyűzetet).
Szombaton még nehezen bepréseltük magunkat a helyi kávézóba, egyre kellemetlenebb, mert már nagyon ideszoktak a környékről, gyűlik a sok ember, kezdődik a szezon. A szombati rutinprogrammá váló sport klubba mentünk utána, ahol szintén tömegek voltak, hajóvásárba csöppentünk, mindenki kihurcolta az utcára a yahtját, csónakját, hogy eladja, ennek következtében szinte egyáltalán nem volt parkolóhely, valamint gyakorolhattam a dugóban és tömegrendezvényen való araszolgatást. A klub után pedig bepróbáltunk ismét egyet Empuriabrava sokasodó, ipari turizmus szolgáltatásra épített éttermei közül.

Most már tényleg rengeteg papucsos, sortos francia, német turista házaspár üldögélt, egy hét után végre megjött a jó idő - gondolom ennek is köszönhetően. Az étterem egyébként főként argentin specialitásokkal szolgál, de egész jó volt minden, leszámítva, hogy mostanában meglehetősen, ha úgy tetszik kissé beteges módon rákattantam Gordon Ramsay-re (már ha a könyvének 2 nap alatt történő elolvasása, valamennyi reality és dokumentumfilmjének megvásárlása, a youtube-on Ramsay receptek nézegetése, majd ELKÉSZÍTÉSE, továbbá Hell's Kitchen Wii játék rendelése erre utal. Az utóbbiban viszont nagyon jó eredményeket értem el) na és ennek következtében, kékből pirosba átkúszó képzeletbeli türelmetlenségmérővel vártam a pincérek közeledését és rendelésfelvételét, értékeltem és "move your ass" kiáltásokat folytottam magamba, de egyébként a kaja "not baad".

Utána pedig visszatértünk a házba, majd a szép időre való hivatkozással még egy kicsit körbejártuk a falunkhoz tartozó eddig ismeretlen részeket és hát nem túl kellemes, luxusigényeket kielégítő szellem lakótelepre bukkantunk, ami ennek a falunak Bellavista nevű nyúlványa, kb. 5 darab luxus családi házból áll, a kilátás az valóban szép és a nyugalom is garantált az utcák pedig filozófusokról és görög államférfiakról vannak elnevezve.
A nyomasztó benne az volt, hogy egy lélek sem volt se az utcákon se a házakban, és minden ilyen igénytelen anyagból, mintha jól nézne ki - szerűen volt összetákolva, a utcán konyhába való járólap van.

Vasárnap viszont a telek spekuláció egy másik, sokkal durvább mintapéldáját figyeltük meg. Ez pedig Roses és Cadaqués között található: a teljesen beépített hegyoldal, betonnal leöntött járhatóvá tett sziklás part, töménytelen mennyiségű üdülőtelep, lerobbant betonparkolókkal, a világ egyik legszebb kilátással rendelkező kamionparkolója az egyik öbölben.
Persze ez a nap sem kezdődött egyszerűen itt helyben nem tudtunk kávézni ezért elmentünk Roses-ba, ahol szerencsésen piacba csöppentünk, úgyhogy ott sem lehetett parkolni, majd RÁM DUDÁLT egy barom, akinek nem adtam meg az elsőbbséget, amúgy igaza volt, de még mindig ideges leszek nagyon ha rám dudálnak, mert én senkire nem dudálok akármekkora szabálytalanságot vagy necces dolgot csinál előttem, csak akkor dudálnék, ha épp készülne belémtolatni, de akkor is időben és azért, hogy észrevegye.
A lényeg, hogy a fantasztikus francia kávézóban fogyasztottunk finomságot nagy mennyiségben, majd legyalogoltuk a fent említett telekspekulációs úton, egyébként korábban voltunk már erre még, amikor az El Bullit kerestük, de az ugye nem itt volt, hanem kicsit beljebb.

Ezt egyébként csak képekkel lehet jól illusztrálni, hogy mennyire morbid üdülőtelep fejlődött itt ki, persze melyik üdülőtelep nem morbid. Ja viszont ekkor nem volt nálam fényképezőgép, de majd legközelebb megörökítem.

méh gyülekező hely