Életem első Michelin csillagos étterem élménye

Updated.
Szerencsés zónában vagyunk, nem elég, hogy az El Bulli (a világ legjobb étterme, három Michelin csillaggal) innen 25 percre található, gyilkos szerpentinek és titkos öblök között, de 20 kilométeres körzetben van 4-5 darab egy vagy két Michelin csillagos étterem is. Azért is gondoltam, hogy elmegyek kipróbálni, mert egyébként gasztronómiájáról híres és jó alapanyagokban gazdag környékünkön mérhetetlenül sok rendkívül rossz étterem található, amelyekről eddig talán túl sokat is írtam. Ennek alapján egy éttermet sem tudok megnevezni a környéken, ahová szívesen elvinnék valakit azt ígérve, hogy itt biztos, hogy jót fog enni. Mindegy, megvolt az alkalom, feliratkoztunk az egyik helyre (az El Bulli több éves regisztráció és sorsolás alapú asztalfoglalásos legendák miatt már egy hónappal előtte bejelentkeztünk), el is jött a nap, e hét hétfője. Nem akarom hosszan ecsetelni igazából, mert nem vagyok étel és étteremkritikus, annyit akarok mondani, hogy végérvényesen kiderült számomra, hogy Magyarországon egyértelműen politikai okokból és a nem egyenlő elbírálás elve miatt nincsen Michelin csillagos étterem.

Ez az étterem ugyanis semmivel nem volt jobb, mint, amit például az Olimpia étteremben annak idején (fél éve) átéltem, de társaságunk más tagjainak is voltak magyarországi étteremben szerzett hasonló vagy jobb tapasztalatai.

Az étterem, amit kiválasztottunk a La Llar (katalán, jelentése: A Ház) nevet viseli. 1975-ben alapították, vezetője és főszakácsa Joan Viñas Cos, a házigazda (Jefe de Sala) Rosa Ma. Garrido, sommelier ezidő szerint nincs... hm. A konyha önmagát tradícionálisnak nevezi, a menü 45 és 65 EUR ár körül mozog. Naponta kétszer kb. két és fél órára nyit ki a konyha, szerdán és csütörtökön zárva van.
A viszonylag giccsesre felújított (a kertben nem egy kertitörpe áll), kb. százéves épület már Empuriabrava és Roses között futó autópályáról is jól látható. Belépve a házba nagyon erős dohos szag üti meg az ember orrát. Asztalfoglalásunkkor vakon megelőlegezett áhítatom és pozitív hozzáállásom (én most egy igazi Michelin csillagos étterembe léptem) miatt ezt nem igazán vettem észre, de amikor megérkezünk vacsorázni már szinte zavaró ez az áporodott szag. A házigazda mérsékelt örömmel fogadott bennünket, a hely teljesen üres. Leültünk egy asztalhoz és elkezdtünk gondolkodni, hogy mit rendeljünk. Természetesen felkészültünk az étlapból már jó előre, de mégsem a hagyományos, hanem a "La Llar" menüt választjuk. Ezen több meglepetés is várhat bennünket.

Az enteriőr egyébként igazán elegáns, az asztal és a teríték tökéletes. Ami engem - mások szerint túlzottan - legfőképpen zavart, az az volt, hogy az átok rajtunk maradt, azaz mint említettem egyedül (mármint 4-en, saját társaságunk) voltunk az étteremben, sehol senki más. Ez önmagában meghatároz egy fura, kínos hangulatot, hogy további következtetésig ne menjek. A rendelés gördülékenyen haladt, az ételek jók voltak, nem éreztem magam a mennyországban, ez valahogy jön, anélkül, hogy értenék hozzá... A végefelé kaptunk sajtválasztékot (a desszert előtt), teljesen jellegtelen sajtokból, az enyémen kiegészítésként egy nem kicsi légy ült beleragadva, inkább csak sajnálni tudtam a személyzetet, aki a tulajdonos hölgy és a konyhában árválkodó chef volt. A desszert nagyon jó, de kissé eltúlzott mértékű volt (ez persze nem baj).

Árban azt hiszem korrekt, sőt egészen olcsó volt: 4-en összesen 240 EUR-t fizettünk. Ami még probléma volt: másfél óra alatt lezavartak bennünket, mivel mi voltunk az egyetlenek, hát nem tudom utána elég rosszul voltunk mindannyian. Egy ilyen étkezést azért jobban el szoktak nyújtani, volt, ahol 4 órát is ültem egy este. Ami miatt pedig egyértelműen eldöntöttem, hogy soha többet nem megyek vissza és nem is ajánlom a helyet, hogy elkezdték lekapcsolni a villanyokat körülöttünk még amíg ott voltunk, a konyhában szintén, a chefnek esze ágában nem volt kijönni, a házigazda hölgy pedig távolságtartó volt és eléggé úgy tűnt, hogy zavarban van (feltételezem amiatt, hogy senki más nincs az étteremben rajtunk kívül), de lehet, hogy szó sem volt ilyesmiről. Sokszor külön kellett kérni, hogy magyarázza már el mit eszünk, ez ugye minden ilyen helyen alap, hogy szépen felsorolja mi van a tányéron.
Ami az ételeket illeti kiemelkedő volt a mentás zöldborsó leves íze, a fekete sügér és a fürjsaláta mangóval és mustárecettel.

Több szót nem érdemel a hely, tekinthetjük úgy nyugodtan, hogy Magyarországon is van Michelin csillagos étterem.

képek forrása: Restaurante La Llar