Tegnap elmentünk Villányba több okból, de egyébként is már érdekelt, hogy nézhet ki ez a híres borvidék. Elsősorban nem is az újabb kétszer 220 km (azaz 440 km) egyhuzamban történő autóvezetésről akarok beszámolni (de azért miért is ne említsem meg). Mondjuk teljesen új tapasztalatokkal gazdagodtam: például eddig nem is volt részem olyasmiben, hogy 100 méteren belül 2 balesetnek is a szemtanúja lettem volna, szerencsére egyik sem volt súlyos.
Villány első pillantásra nem különbözött sok mindenben a többi falutól, leszámítva "A Pincesort", ahol változó stílusban és minőségben próbálhatunk éttermeket, pincéket. Mivel nekem mindenhol szükségem van legalább egy kávézóra, nagy nehezen találtunk is egyet, a pincérrel pedig elbeszélgettünk arról, hogy miért nem tartják fontosnak, hogy a kávén kívül más is legyen a kávézóban (például croissant ugye), de ő elmondta, hogy azért mert egyáltalán nincs rá igény. Amúgy pedig gyomorforgató helyi érdekviszonyokról hallottunk tőle, ahogy az önkormányzat betartat vas szigorral bizonyos nem létező arculati szabályokat, ami már inkább a szolgáltatások rovására megy.
Egyébként nagyon jól éreztük magunkat elsősorban vendéglátóinknak köszönhetően, ahol futurisztikus, lenyűgöző enteriőr kárpótolt a falu küszködő valóságáért cserébe. Gazdag pincészetek szakadt csatornavonalakkal összekötött, elszigetelt kis világa.
2009. november 8., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése