Pünkösd Noszvajon

Pünkösdi kirándulás szerveződött és Noszvajra telepedtünk 3 napra. Noszvaj az átlag magyar településszerkezet és kinézet mezőnyből messze kiemelkedő falu, gyönyörű helyen van, ráadásul szerencsénk volt az esőerdőkben megszokott intenzitású időjárással mostanában, így extrém zöldbe volt borulva minden domboldal és rét.
Az első nap az akklimatizálódással telt, majd másnap egy kicsit nehezen induló kirándulást is lebonyolítottunk (elvadult katalán falvakban töltött nettó 2 év után én ezt az érzést már megszoktam, amikor nem lehet kitalálni a faluból), majd elszabadult a pokol az esti program során, amelynek keretében a Juhász Testvérek pincészetét látogattuk meg. Jól éreztem magam, de szakmai véleményemet az alábbi posztban kifejtem, nem volt 100 % pozitív részemről - és mások részéről sem - az esemény.

A másnap viszont kárpótolt, persze nem a fizikai állapotom, hanem a programok, egyrészt a bogácsi termálfürdő strandon töltött 1-2 óra regenerálódás. Mondjuk a meleg víz a másnaposságnak nem kifejezetten tesz jót, mint azt élesben is kipróbálhattam. Tekintve, hogy ételre és italra nem tudtam gondolni, a következő fantasztikus programnak én már csak passzív szemlélője voltam, de ettől függetlenül nagyon jó volt: pikniket rendezett Noszvaj, kosarakban lehetett begyűjteni különböző helyekről az igényes és nagyon finom élelmet: baguette, szürkemarha rilette, bor, saláta, húsgombóc, túróslepény stb., amelyet utána eredetileg egy réten terveztünk megenni, de aztán a felhőszakadás közbeszólt és a szervezők panziójában fogyasztottuk(ták) el.

Összességében intenzív, jó élmény volt az egész, Noszvaj az egyik legjobb hely Magyarországon, azon belül pedig a Nomád Fogadó, amelynél hangulatosabb, igényes, vendégszeretőbb helyet még nem sokat láttam.

küldetés teljesítve

Igen, hirtelen elmentem Barcelonába csak úgy jött a lehetőség és az ötlet. A helyszín azonban egészen új, más, és azt kell, hogy mondjam jobb érzésekkel kapcsolódott össze, mint korábban. Úgy érzem most megtaláltam önmagam ebben a városban, ahol korábban nem sikerült. Enyém volt a rambla, az utcák, a jól ismert és kedvenc boltok és bárok a kikötő, a barcelonetai kávézó és tengerpart a sok ismerős és ezerszer látott helyszín újraértékelődött bennem. Megéltem újra őket és önmagam, függetlenül mindentől és mindenkitől. A város pedig pozitívan reagált rám, beszélgettem, tetszettem, elfogadtak, működtem, önállóan. És ez meglehetősen új érzés volt Barcelonában. Nem akarom visszamenőleg negatívan beállítani az élményeket, de visszatekintve nem volt egy teljesen boldog időszak a kint eltöltött 3 év, főleg a végét tekintve.

Terápiának is megtette, elfeledni azt, ami nem ment, amit kár volt erőltetni sokáig. Persze pont úgy volt jó és annyi ideig, ameddig kellett.

desigual

W

Barcelona új ékessége W Hotel. Nekem munka másnak szórakozás.

Barcelonában ismét - reloading

kimeríthetetlen Villány

Ezúttal hivatalos út keretében levonultunk Villányba hétfő délelőtt. Elképesztő volt: az eddig megszokott 3 órás zötyögés helyett autópályán gyakorlatilag másfél óra alatt odaértünk. Bicikliző bácsi által ajánlott pincelátogatással nyitottunk és megismertük a valóságot, azt hiszem kijelenthetjük, hogy Villányban több világ létezik és a borászatot, ahány borász annyiféleképpen fogja fel. Egyébként valóságos és hihető mindegyik nézőpont, akit hallgatunk, annak hiszünk éppen. Ez egy ilyen hely, könnyen beszippant aztán kijövünk a felszínre és csak nézünk, még csak délután 4 és már változnak a dimenziók.

bébiszőlő

Four Seasons katarzis

Ma begyűjtöttem egy újabb szinte katartikus élményt (ilyet csak az Olimpia étteremben szoktam átélni).
A Four Seasonsben töltöttem fél napot egy újabb főzőtanfolyamon és hát végre sikerült egy igazi, komoly közegben megfigyelni, hogyan történik az úgynevezett professzionális főzés. A szálloda meglehetősen impresszív, art deco stílusa amúgy is áthatol az ember érzékein (nekem egyébént is az a kedvencem) úgyhogy a jó hangulat, a jó érzés adott volt.

Az események úgy zajlottak, hogy leültünk a reggelizőasztalhoz, szerény kávét (vagy ki mit óhajtott) kaptunk, majd rövid bemutatkozás következett és mentünk a tökéletesen felszerelt, nagy méretű konyhába.

Ott pedig pörögtek az események: 3 chef, nagyon durván összehangolt kommunikáció, minden tökéletesen előkészítve, közben 4 pincér teát, narancslevet, délután pezsgőt, majd fésűkagylót, töltött koktélparadicsomot kínált. Összesen vagy 10 ételt készítettünk el, vagyis inkább a chef-ek, de mi is amiben akartunk részt vehettünk, például szőlőlevélbe göngyöltem cuccokat, meg rétestésztába kecskesajtot töltöttem: a részleteket hamarosan kifejtem egy poszt formájban a gasztroblogunkon.

Utána pedig csodálatos látványba öntve, némi rejtett utómunkálattal kiegészítve, megettük, amit készítettünk. A desszerttől megőrültem: kissé átlényegült, amíg nem figyeltünk oda hála Szűcs Árpádnak, aki tudtommal jelenleg az ország legjobb cukrásza.

Addig is néhány részlet és apró benyomás képeken. Ja, egyik sem a konyhából mert azt titkon őrzöm a fejemben (valamint ott nem mertem fotózni).

hazafelé az új utcákon

A belváros visszanyerte régi önmagát, pontosabban új arculatot kapott, de még milyet. Ezt a héten immár harmadszor megszemlélve, nem teljesen önszántamból arra kényszerültem, hogy hazagyalogoljak, ugyanis nem találtam semmit, amire felszállhatnék. Mondhatnánk (és igaz lenne), hogy ez az én hibám. Ez pedig az első publikált iPhone-nal készült fotóm (engem is beszippantott a trend, de nem végleg és nem egészen).

megújult város

A múltkor úgy sikerült végigmennem az új Sas utcán, hogy közben azt éreztem bárhol lehetnék a világon, úgy értem valami jobb városban. Mediterrán hangulat, rengeteg teraszos kávézó, étterem, borbárok. Jól öltözött polgárok üldögéltek jobbnál jobb enteriőrökben. Úgyhogy kitartok még egy darabig. Mondjuk a képek nagy része nem ott készült.