Ezen a hétvégén szívesebben számoltam volna be az etyeki fesztivál nyomorbuliról (szerintem az lesz) és arról, hogy mennyire áztunk el nagyon durván (mert szerintem el fognak ázni), valamint heverésztem volna ma sokáig, de nem azért mert tegnap kétszer kúszott 39 fok közelébe a lázam, hanem mondjuk merthogy milyen jól kibuliztam magam az előző este folyamán. De nem, ehelyett: ágyfogság, kihagyhatatlanul ideszögezve, kikászálódás esetén komoly panaszok és problémák merülnek fel. Ráadásul elmerészkedtem a Westendbe a gyógyszertárig, ahol viháncoltak hangosan a gyógyszertárosok (ilyet se láttam-hallottam még), és egy rettenet undok ember vágta hozzám a sokféle felesleges szert, amit vettem, apropó azt ajánlom lidocainos Strepsilst senki ne vegyen, mert az nagyon durva és hülyeség és érzésteleníti a torkot, mintha a fogorvosnál lennél és csak kiemeli az érzést, hogy valami nagyon nincs rendben, szerencsére csak 10 percig tart.Mivel dolgozni nem akarok, olvasni nem tudok most éppen, és már kifacebookoztam magam csúnyán, az unalom egy olyan fokára jutottam, hogy lefotóztam hű társaimat és támaszaimat, hogy fájdalmasan a világnak megmutassam őket:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése