Most már szinte magam sem tudom követni azt a fajta átalakulást, hogy mit keresek hirtelen vasárnap reggelenként 8-kor a kedvenc kávézómban és vagy azért bőgök, hogy jutok el egy vásárba vagy hasonlóképpen 4 órányi alvás után bedagadt szemekkel várakozom, hogy az egész napomat egy olívás és panettonés stand mögött töltsem.
Ez utóbbi történt pont az elmúlt vasárnapon: elmentem lelkesen Giuseppe-vel a Granditalia olajdílerével vásározni a WAMP-ra, ami a már évek óta létező "vasárnapi művész piacot" takar, jelenleg kiegészülve gasztronomia tematikával is. A szabott-varrott alakzatokat, táskákat és ruhákat ugyan megvásárolni nem tudom, mert a nem ipari méretekben gyártott ruhadarabok árait valahogy nem a hétköznapi emberre "szabták" pedig esetenként sokkal inkább extrém bevállalás egyáltalán hordani ezeket a ruhákat, mint megvenni. Amúgy pedig az az érzésem jónéhánynál, hogy teljesen félre vannak szabva és kicsit túldimenzionálják a végeredményt saját fantáziájuk hiányát kompenzálandó.
Na, de azért jó volt, ennyi kuglóf tetején üldögélve egész napon át, olajakról és ecetekről okosan társalogva, kapribogyót és mustmézet dicsőítve.
Tegnap pedig - nem megszakítandó az eseménysorozatot - elmentem a Zwack Open-re, ahol sokféle borokat kóstolhattam, ilyen-olyan pincészetektől, voltak, akiket át lehetett egyszerűen ugrani, volt akiket kevésbé, végeredményét tekintve most meg kissé zsong a fejem.
És tegnap visszanyertem a drága kis fényképezőmet, 3 hetet senyvedett szegény a Nikon szervizben.
a gép öröme, fényfestés Nikon színekkel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése