40

Tegnap, nem tudom azért-e mert péntek 13 volt, végérvényesen eldőlt, hogy itt már nem tudom használni a fényképezőgépem, tovább, amit kinéztem egészen más kondíciókkal lehet megvenni, mint gondoltam és más kinézetben. Ezért aztán a várost szabad szemmel és - ki tudja mióta először nézek így várost - nem a fényképezőgép szemével néztem.

Jártam egy olyan boltban, ahol szórakozásból vettem is néhány, valószínüleg majd jól használható ruhadarabot, majd elmentem találkozni ismét a családdal. Egy elég jó francia vendéglőben voltunk, az ételem tökéletes volt, hát azért nem is számítottam nagyon másra, elvégre itt vagyok a világ legmenőbb városában, nyilván nem egy szerencsétlenkedő francia szakácsot tartanak.

Az ebéd után volt szerencsém Queens-t is nagy vonalakban, tisztes távolból az autó ablakából megnézni, valamint a kertvárosi részt, ahol laknak a rokonok. Nagyon jó volt a délután, örültem, hogy velük lehettem.

A nap ezzel még nem ért véget, este belevágtunk: eleinte csak vonszolva magunkat, de elindultunk a Wall Street irányába dolgozó ismerős munkahelye felé, a New York-i subway folyamatos próbák elé állított bennünket különböző "late night" típusú járatmódosításokkal, aztán, hogy mit értünk late nighton, szerintem szubjektív, de a lényeg, hogy nem jött az a vonal, amit mi akartunk szóval igen későn kavarodtunk a helyszínre. Ezután pedig a New Yorki éjszakában két kis klubot is sikerült megnéznünk a Nublu-t és a Key Bart, nekem mindkettő nagyon tetszett és ha nem lettünk volna halálosan fáradtak, akár még maradtunk is volna hosszan, hiába: sajnos az ember energiája véges, hogy ilyen végső tanulságokkal okítsak mindenkit. Viszont a lichies martini nagyon finom dolog, de annál alattomosabb.