A világ egyik legfinomabb kombinációja, naplementével, némi egyhangú nyugalommal párosítva. Reggel még vidáman, öngyógyító álomból, enyhe fejfájással ébredtem, ez a Dúzsi rozé, amit party helyeken kompromisszumok árán lehet kapni annyira azért nem "minőségi", hiszen nem is ittam olyan sokat (azt hiszem). Tegnap amúgy az A38-on voltam egy teljességgel értelmezhetetlen buliban: Barco del Espanol, a spanyol nemzeti ünnep tiszteletére, dehát kérem egy mukkot sem láttam az egész rendezvényből mert a hajó tetején egy társaságban fogyasztottam viszonylag sok alkoholt és próbáltam oldani a bennem lévő, az elmúlt napok eseményei miatti iszonyatos feszültséget. Az, hogy a héten kb. 4 kilót fogytam, mert nem tudtam enni egyáltalán (ma se nagyon) csak szerencsés körülmény. Ma azért tudtam enni végül délután mert voltam olyan okos, hogy vettem iberico sonkát és hát azt azért meg tudom enni, na, főleg sárgadinnyével. Szóval a reggeli rituálémat megörökítendő az volt, hogy a szokásos kávém után összeszedtem magam és elmentem futni a szigetre, hát elég nehezen ment, de akkor is ment, némi öklendezős köhögésrohammal párosítva, ez biztos csak a kifulladás mellékhatása volt.
Utána olyan szorgalmas voltam, hogy átmentem szépen a Károly körútra és kicsit takarítottam, de nem volt víz, elég furcsa volt - nem tudtam, hogyan kell vizet fakasztani, továbbá a szomszédhoz nem volt kedvem átmenni, mert utálom őket.
Végül hazatértem majd itthon maradtam aztán szombat ide vagy oda, ez így a legérdekesebb és legaktívabb csak már jó lenne megcsinálni a dolgaimat, amiket tervezek. Sok van. Na holnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése