Ránk szakadt a hosszúhétvége, semmit nem lehet csinálni mert ragacsos, esős, szürke idő van, az ember meg sem bír mozdulni. Tegnap még a sűrű teendőkben voltam elveszve oda-vissza lavírozva, ma pedig keresem a programokat nem sok sikerrel. Végigmenve a Pozsonyi úton csak a rostán korábban kiesett helyek vannak nyitva, ezekből az egyikbe végül beeresztettem magam, ha maradtam volna a kávénál és croissant-nál nem is lett volna semmi baj, de én még kértem egy szörpöt, aminek autógumi íze volt, ezért nem voltam hajlandó meginni, kiderült, hogy "dehát Sió" erre mondtam, hogy igeen? a Sió az nem jó, ha a benzinkútnál akarok szörpöt inni, odamegyek, de 400 forintért nem szeretnék Sió szörpöt inni. Tényleg teljesen hülyének nézik az embert, filléres ipari szemetet adnak el méregdrágán. Közben óriáskínlódás, hogy hová menjünk ma, kiállítást nézni? vagy enni? vagy hová? de semmilyen információ nem fellelhető, itt tartunk a XXI. században, nem tudjuk mi van nyitva és mi nincs.
A hét pedig fekete-fehér élmények intenzív váltakozásából állt, hol fent hol lent, végülis megfelelő valamennyire, hiszen a végkimenetel rendszerint pozitív, még ha meg is kell szenvedni érte.
Két új létesítményt is megismertem, egyrészt a Hegyvidék Központban jártam kétszer is, és szerintem jó hely, főleg az alsó szint gasztrokínálata, a felső szinten található La Praline francia pékségről nem is beszélve, ahol olyan pisztáciás croissant-t ettem tegnap, hogy azt hittem elájulok (olyan finom volt).
Ugyanakkor szintén kétszer jártam a Corvin Plázában is, amiről bővebben nem tudok nyilatkozni. Viszont az ott nyílt Trinakria nevű olasz étteremben töltöttem vagy 4 órát, ami egész jó a hely, leszámítva a sütőtökös rizottóra - feltehetőleg tálalás előtt - rászórt mesterséges ételízesítőt, viszont a belga csokitortájukat 2 másodperc alatt tüntettem el a számban, olyan finom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése