2012. november 3., szombat

Jelmezbál a halál napján

 
A Halloween egy furcsa ünnep és mégis érzem, hogy minden létjogosultsága megvan annak, hogy kezd itthon is elterjedni. Nemcsak azért mert lehet plusz dolgokat venni, tököt, ilyen-olyan díszeket, jelmezeket, fehér arcfestéket, véres süteményeket lehet csinálni és szemgolyós macaronokat, hanem azért mert a lét elviselhetetlen nehézsége kiutakat keres és ez például egy módszer arra, hogy ne féljünk annyira a haláltól.

November 1-én ugyan az égvilágon semmit nem csináltam a panaszáradaton kívül, amikor fájlaltam, hogy semmit nem lehet csinálni ebben a városban, este viszont fordult a kocka és elmentünk az Instant jelmezbálra, ami szerintem zseniális volt. Egyébként is szeretem ezt a helyet, monty pythonosan őrült design és szövegstílus, ezek mi vagyunk mind. Aki nem érti, pont jó szűrő, hogy menjen máshová. Errefelé a bagolyfejű, nyúltestű állatokat kedveljük és semmiből sem félünk viccet csinálni.


Kénytelen vagyok megemlíteni, hogy előtte kipróbáltam a Nemdebár nevezetű posványt a SzéllKálmán-exMoszkva téren, ahol a lepukkant pultos olyannyira aktívan húzta le a hangulatomat gyakorlatilag azonnal, hogy a selyemlepellel borított kanapészerű ülőhelyek egyikén éppen csak annyi időt adtam magamnak, hogy erőt merítsek a távozáshoz.

Police / Térkép / Taxi segélyhívó a Moszkva téren 
(természetesen nem működik) 

Ezután az Oscar American Bart látogattuk meg, én szinte 10 éve nem jártam itt, de őszintén szólva még mindig tartja magát a hely, és ahol a falraTaxisofőr, Dühöngő Bika és Rain Man jeleneteket vetítenek, hát szóval az rossz hely nem lehet és a koktélok is nagyon jók voltak az olasz maffiafilmsztár kinézetű bárosokról nem is beszélve.
 

Ezzel a felütéssel indult tehát az este és az Instant, mint végállomás éppen megfelelő is volt.









Nincsenek megjegyzések: