Spirálban

Nem tudok túl sok hétköznapi eseményt felidézni az elmúlt hétből, csak vonultam fel és alá, feszülő arccal és testtel, közben elképesztő önuralommal próbáltam nem magamba szívni a pótlék energiákat (csokoládé etc.). A csütörtök volt a legdurvább, nem létezett nappal és nem létezett éjszaka, a másnap jetlagszerű fáradtsággal és bizonytalansággal egészen vidám érzések között telt.

Aztán félsikerek, most pedig a kikapcsolás fázisa. Ma inkább vad shoppingolásba öltem az időt, meg ebéd itt-ott, sodródás. Nem találom önmagam, nem tudok megint egyről a kettőre jutni, csak bekerültem a sodrásba. Egyre biztosabb, hogy nem fog menni ez a Macaron Napozás, hiába várják annyian. És ilyenkor mi van? Ha elmarad? Elfeledik?

Ma egész jó estét töltöttem az Amelie kávézóban, sajátos enteriőrje van ennek a helynek, rájöttem, hogy igazából nagyon tetszik. Vonz a dekadencia a tökéletesség ellentéte. És egyszerűen spontán Nouvelle Vague koncert zenék mentek, zseniálisan szép és hangulatos. Nagyon jó volt! És a végén kölcsönkaptam a CD-t, csak úgy kivette és nekem adta. De persze visszaviszem.