Roses új oldalai

Kissé túllihegtem ezt az ITV-t (Inspeccion tecnica de vehiculos) mert végül egy délután alatt sikeresen elintéztük, cserében néhány órára autó nélkül maradtunk. Mivel három órát kellett várni a hazaszállító autóbuszra, kénytelenek voltunk elütni az időt Rosesban. Ennek köszönhetően felfedeztem az egyik legmenőbb könyvtárat, amit eddig életemben láttam, hatalmas folyóirat választékkal és hihetetlenül színvonalas mindegyik. A beiratkozás ingyenes és szintén óriási film és zenei anyag mennyiséggel rendelkeznek, képregények, minden. Erről majd még készítek egy külön posztot, menő fotókkal.

Itt azért hamar lefáradtunk, továbbá ebédidő lett, ezért a már egyszer bevált tengerparti étteremben ebédeltünk, ahol a kaja ugyan nem volt rossz (különösebben jó sem), de az eddigi tapasztalatokat összevetve az egyik legkiemelkedőbben bunkó kiszolgálásban volt részem, miközben az orrunk előtt hosszan és módszeresen készültek ellopni egy biciklit (az étterem személyzete ismerte az illetőt, mert párszor váltottak szót). Próbáltam látványosan lefotózni az embert, de nem nagyon tartotta vissza ez sem.

biciklilopás Roses-ban
(stealing bycicle in Roses /
robar una bicicleta en Roses)

A lényeg, hogy túl vagyunk egészen 2011-ig a műszaki vizsgán: egy újabb akadály leküzdve.

adminisztrációs nehézségek

most meg szőlőfüggő lettem,
pedig amúgy nem is szerettem eddig

A fejembe vett ügyekkel (nyelvtanfolyamok) leálltam, nem erőltetem, várok a rám kiszabott időszakig, azonban a legutóbbi gondtalannak indult szombat délutánon kiderült, hogy lejárt az autónk műszaki vizsgája, itteni nevén IPV-je úgyhogy most már ilyen autós adminisztrációs gondok is vannak, meg a hátsó gumikat is állítólag le kell cserélni, mert ez a szintű kopás már megengedhetetlennek számít.

Empuriabrava-n még felszabadultan gurultam el a rendőrautó mellett, bezzeg ha tudnák, hogy nem is mostanában, de 2 hónapja járt le a műszaki, akkor ők is jobban összeráncolták volna a szemöldöküket. A felismerést annak köszönhetjük, hogy szeretném, ha vezetés egy ilyen nem csak rám háruló kötelesség lenne, hanem ketten is osztoznánk rajta - szóval kénytelenek vagyunk közös erővel spanyol KRESZ-t tanulni, mivel egyedül nem túl lelkesítő (nem nekem kell ugyebár). Nem baj legalább kiderült, hogy van ilyen, hogy IPV, ami le is járhat, valamint a nemrég vásárolt használtautóknál ez elég gyakori és akkor még örüljünk, ha egyáltalán átmegy majd vagyis nem kell mondjuk még egyszer annyit kifizetni mindenféle javítások címén, mint amennyibe az autó került. Mondjuk eddig még nem igazoltattak engem egyszer sem köszönhetően az ártatlanul, előzékenyen és mindig szabályosan vonuló fehér Seatnak (amit én vezetek).

Ez még semmi egyébként, mert ezen kívül kitaláltam, hogy jövőre elmegyek New Yorkba, úgyhogy ujjlenyomatos útlevelet is kell szereznem mégpedig a saját ujjlenyomatommal, ezért ma felhívtam a barcelonai konzulátust, ahová én tartozom, de nem lehet itt csináltatni mert még nem készültek fel rá technológiailag, de legalább sehol máshol sem, csak és kizárólag otthon. Pedig akár Madridban is megcsináltathattam volna, lazán rá is kérdeztem.

Ugyanis: jövő héten megyünk végre Madridba! Már nagyon várom, hogy igazi spanyol spanyol várost is lássak. Különösebb izgalmak (repülés) elkerülése miatt pedig az autóbuszt választottam, ugyan már csak 8 óra az út na és, majd elütjük az időt, pakolunk sok szendvicset, keresztrejtvényt meg fasírtot, amelyeket indulás után egy perccel már bontok is fel.

katalán nemzeti ünnep 09'

A katalán nemzeti ünnep alkalmából, amely Barcelonában majd Centellesben 2 éve még megdöbbentő csendet jelentett, itt hatalmas rendezvénysorozatot, középkori játékokat, mulatságot - tehát semmiképpen sem csenddel ünnepelnek. A legnagyobb rendezvény Castelló d'Empúries-ben a Terra de Trobadors volt, ravaszul el is mentünk időben és még a legutolsó parkolóhelyet megcsíptük utánunk már a mezők felé terjeszkedhettek csak...

feldíszített város, "középkori" piaccal és mesterségekkel

gyümölcs karamellben

faragott címer

így faragják

szappan

sütemények

palacsintasütés

gyerekek árultak

almák

fecskék

A legjelentősebb események közé tartozik, hogy számos fecske tekinti tulajdonának a házunk oldalát és ennek megfelelően otthonosan randalíroznak. Ráadásul egy részük most tanul repülni, úgyhogy el lehet képzelni mi megy itt. A földön macskakiképzés, a levegőben madárkiképzés, a kettő között mi emberek, passzív megfigyelők a civilizáció torz falai között.

Tegnap elmentem a klubba ismét, jeleztem, hogy visszatértem és élek - de mindenkivel éreztettem, hogy figyelek és nem bízom többé senkiben. Aki akarja vegye magára. Viszont most már sokadik alkalommal egyedül vezettem és nem is volt rosszabb. Minden más tervem pedig folyamatban és alakulóban (azaz sehogy nem áll).

ugyanők közelebbről

szintén egyikük tisztes távolból

a katalán nyelv tanulásának rögös útja - 1. rész

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy működik a közelben (megint Roses) ilyen Consorci per a la Normalizació Lingüística, azaz talán van esélyem beiratkozni valaha katalán nyelvtanfolyamra, de ez nem biztos.

Tegnap már rájöttem, hogy az intézmény 10-14 óráig van nyitva, ezért ma kénytelen voltam ismét visszamenni (mivel minden más meg vagy 16:00 órakor nyit, vagy pont 16 óráig van nyitva, erre a kombinációra még nem számítottam). Bementem és azt hazudtam, hogy nem beszélek spanyolul, kíváncsi vagyok képesek-e ezt kezelni, mert ugye ez egy jó pont igazából, idejön a külföldi és nem az átkozott, elnyomó ország nyelvét akarja és beszélni, hanem a katalánt, a saját nyelvüket, szóval elvileg ez egy másik lélektani helyzet kell, hogy legyen. Titkon remélem, hogy más bánásmódban részesülök, mintegy kompenzációként az elmúlt évekért. Azt persze nekik nem kell tudniuk, hogy már 3 éve itt szerencsétlenkedek ezekkel a nyelvekkel.

Szóval végre nyitva is találtam a helyet, de ez nem ilyen egyszerűen megy, ahogy azt sokan elképzelik, hogy majd beiratkozol és indul a tanfolyam, hanem ez úgy van, hogy október 5-től 16-ig lehet beiratkozni és november elején kezdődik a tanfolyam. Az végülis már csak két hónap, nem kell kapkodni kérem.
Úgyhogy bevéstem a naptárba október 5-t. Folyt. köv.

igaz volt

És tényleg eltűntek a nyaralók, visszaürült Roses és az autóutak, megjöttek a nagycsaládos ricsajból nem kívánó előkelő párok.

Tegnap pedig már megint annyit vezettem, hogy még arról is álmodtam. Először is elmentünk a francia kávézóba, a croissant még mindig finom, aztán elmentünk kényszerfogyasztói körútra, néhány felesleges dolgot vásároltam (néha kell: új virágok, nyolcadik asztalterítő, gyertyák, fűszerpolc stb.).

Ugyanakkor a fejembe vettem, hogy mostantól fitballon fogom a napi 8-10 órámat ülni, ezért amiatt kellett körbejárni mindent, de nem volt sehol, mert itt sosincs semmi, ami amúgy alapvető lenne, hogy legyen, vagy maximum csak kettő darab, de az soha nem olyan, mint amilyet akarok. Viszont ez nekem fontos, mert olyan mértéket öltött most már a hátamba merevedő stressz, hogy teszek ellene és például az amúgy rendszeresnek nevezhető sport mellett (például ma újrakezdtem egy hónap után, az rendszeresnek számít, nem?) szóval még az íróasztalomra is tettem egy súlyzót és Norbi szinte már elviselhetetlen nehézségű vállerősítő nyakorlatát fogom végezni naponta kétszer.

És a nagy elhatározás (nekem ez a szeptember az újrakezdés mindig, úgy tűnik): megpróbálok megtanulni katalánul.

Itt tartunk: azt mondták, hogy ha bemegyek a rosesi katalán nyelvi központba, akkor ott ingyen tanfolyamot fognak nekem ajánlani. Nem fűzök mindenesetre nagy reményeket a dologhoz (ez az én jól bevált trükköm).

kezdődik ismét

Véget értek a magyarországi kiruccanások, tegnap a már lassan megszokott maratoni és majdnem minden létező járműfajtát igénybevevő (hajót leszámítva) utazással visszatértünk a kiindulópontra és számunkra a végső menedéket jelentő falunkba Palaura ismét. Kezdődnek az őszi napok, állítólag elviselhetetlen hőség gyötörte az ittenieket távollétünk alatt, de most meghoztuk az enyhülést, ma legalábbis egész jó volt.

A ház elég lesújtó állapotban van, az még oké, hogy elleptek a hangyák (Joan szerint ez van, ha az ember nincs otthon sokáig), de a növényeinket is megtámadták különböző fajok a környékről, valahogy majdnem átvette az irányítást az állatvilág az egész házban még talán időben visszaértünk. Másról nincs még benyomásom, de mintha enyhültek volna a zűrös augusztusi állapotok, kevesebb ember, nagyobb nyugalom, beköszönni látszik a csendes időszak. A túl nagy csendet nem várom, de a nyugalom most egy darabig jól jön azt hiszem.