2006. november 12., vasárnap

út



Az út, amely vezet valahová. megismered az utat, csak le kell ráznod az almafákat, meg kell etetned, aki enni kér.
Benyomásokat a levegőből tudok szívni a hétköznapiságon átszivárgó hangulatokat pedig kávészünetekből merítek. Így lassan, de biztosan szívom be új környezetemet. Itt vagyok a világ egyik közepén, színek, tárgyak, képek, anyagok minden valóságos és tényleg erőt áraszt. Az emberek idegenek és nem néznek a szemedbe, megszokás kérdése. Sokféle nép, sokféle stílus erősíti az öntudatot, de néha el is bizonytalanít. Valami állandósult önemésztési kényszer.
Tegnap segített a negatív önpszichózis leküzdésében az, hogy beiratkoztam a Club Natació Atlètic-Barceloneta-ba, ahol az úszósávból nézheted a tengert és a pálmafákat és majd jönnek még az edzésprogramok. Az úton pedig más világ, más díszlet itt a Ciutat Vellaban.

Nincsenek megjegyzések: