2010. február 28., vasárnap

a tél utolsó napja

és hasonló mélyenszántó gondolatok jutnak eszembe miközben próbálom erőszakkal behozni a tavaszt, amit nem lehet, mert vagy kifolyik a ládájából vagy elszárad vagy megfagy. Lehet, hogy túl vagyunk a nehezén? Az életnek mindenképpen, lehet ennél rosszabb? Mondjuk erre aztán csúnyán rá lehet cáfolódni.

Kafkai sorok és érzések következnek, amikor is a teljesen más irányultságú Levél Apámnak című könyvét olvasom, mert elmélyült ember vagyok a könyvekben nem csalódhatunk ezt már az irodalomtanárom is megmondta.

Na hát aki mindebből értett bármit is az tényleg ismer, a hétvégén megfertőzött egyébként egy közhelyekben beszélő indiát is megjárt ember.

Következik egyébként beszámoló az intenzív főzőshowról, ahol jártam hétvégén, de mára már elfáradtam, ami gondolom érezhető ezen posztomon is.

Nincsenek megjegyzések: