2011. június 24., péntek

sorozativászat


A hétre prognosztizált és be is következett 35 fokos meleg nem tudom ideális-e heti négy borkóstoló programra, de észrevettem már, hogy az ilyesmi valahogy mindig összetorlódik, ezért aztán meg is visel kissé. Nekem úgy tűnik erre kell berendezkednem, négy nap szélsőséges csend és nyugalom, a harmadik végén az ember már idegesen tekint körbe, hogy ez most normális-e, hogy "nem csinál semmit", de aztán jönnek a kóstolók és vaktesztek, spontán és tervezetten, fele-fele arányban.

Kedden a bornyito.hu szervezésében a Doblo bárban tartott rosé vakteszten vettem részt, ahonnan ideális esetben négykézláb is hazamászhatnék a létező és kiadásra árult ápartmanomba, ha képes lennék lelkileg túllépni önmagamon és másokon, de mivel nem vagyok képes, hazamásztam végül az ideiglenes otthonomba, ha nem is négykézláb.

A lényegre térve, bár az esemény végkimentelének előrevetítése ugye biztató kezdetet sejtet: kissé egymásrafeszült társaságban leültünk és elkezdtünk rosé borokat fogyasztani a Bornyitó kínálatából, vakteszt alapon. Diszkrét és önálló gondolatban nem nagyon volt részem, inkább könnyedén beszélgetve, egymás hatására kezdtük el érezni a hol több, hol kevesebb málna, eper, virágos illatokat, a kolbászos melegszendvics átütő aromájáról nem is beszélve, amikor is egyszer és mindenkorra kibillentem az elmélyedt értékelésből és kéretlen, de annál erőteljesebb véleményem folyamatos kifejtésébe csaptam át.

Mindenesetre nagyon jó este volt, erős benyomásokkal, eseményekkel, szélsőségekkel, részletesebb véleményemet természetesen az erre fenntartott fórumon összegyült közönségnek szánom.

Szerdán az újonnan megnyitott Curia Vinotékát sikerült - hangsúlyozom: váratlanul - meglátogatni, ez itt másik dimenzió, kifinomult koncepciót érzek, odafigyelést és szerénységet, óvatosságot és szakértelmet, elgondolkodtató és megnyugtató, még tesztelés alatt tartom egy ideig.

Csütörtökön pedig a hőn szeretett Sarki Fűszeresben nagyszerű rizling vakteszt volt, 8 tételt kóstoltunk, egytől egyik nagyon finomak, csupán kisebb , alig érezhető különbséggel, és az egyik nekem beütött és kigyulladt a híres lámpa a fejemben, kapásból maximum pontszámmal díjaztam, senki más nem látta és érezte, amit én, amire reagálva elmondtam - szintén a kelleténél többször - hogy szerintem a társaság nem ért hozzá egyszerűen, persze lehet, hogy én nem, de nekem azt mondta valami a fejemben, amire én szoktam hallgatni mert eddig bevált, hogy - nem tudom megindokolni, nem tudom szavakba önteni, de ez nagyon jó. Prager Achleiten Riesling-ről beszélünk.

És még nincs vége a hétnek...

Nincsenek megjegyzések: