11

Reggel felkelés, a tegnap este jól sikerült a Drop Shopban egy pohár Prager olaszrizling kitörli a fáradt sóhajtásokat és az aggodalmat, olyannyira, hogy beszereztem a zöldvelteliniből egy egész üveggel, már majdnem azt hitték összekevertem, de elmondom újra és újra, hogy nem, nem keverek ilyesmit össze.

Ránézek az oldalra, ami jelentősen meghatározza mostanában az életemet, megvan az 5000 rajongó, kimegy az ünnepi poszt, ennyi egyelőre elég, majd le a Sarki Fűszeresbe, ahol eloszlatják az aggodalmaimat igen, jól fogy a jegy a rendezvényre, amelynek előkészületei szintén meghatározzák mostanában az életemet.

A nap fő felfedezése: egy gyönyörű ékszerkészítő műhely, a Wladis galéria, nem vagyok benne biztos, hogy felfogjuk, hogy ez a kincs itt van nálunk Budapesten. Minden, azaz minden gyönyörű és századelejei stílusú a bolt, a klasszikus műhely, ahol megállt az idő és mégis modern, a jól bevett szuperlatívuszommal élve: tiszta New York.

Visszasétálok, elmegyek a Westendbe, miközben a Nyugati pályaudvar épületének szépségében gyönyörködöm, felfoghatatlan káosz uralkodik benne és körülötte.

Így telik egy jó szombat, amikor az ember fejét nem eszi szét az aggodalom, de csak, amikor éppen nem hagyja.