Felszerelkeztem a nyárra, nagy lépéseket tettem az otthonfejlesztés területén, például a balkonomat elláttam ezzel azzal, meg vettem végre egy nagy gardróbszekrényt, ez valami elképesztő komforttal növelte egyébként az itthonlét elviselhetetlen könnyűségét.
Aztán az volt, hogy megírtam a
madridi élményeket, ami ismét megtisztelő nyilvánosságot kapott. Az elmúlt hét elég furán telt, szerdán beiktattunk egy május 1-i szünnapot, amit részemről rendkívül tartalmasan, biciklizéssel töltöttem, jobbnál jobb helyeken jártam, kezdve a Finomító kantin reggeliző és ebédelő hellyel,
amely a Varsányi Irén utcában található, majd a majális retrohangulathoz méltó helyen a Bambiban ittam egy retro kávét,
ezt követően benéztünk a margitszigeti Wndrlnd-ba, ami például lehetne jobb, de nem az. Eleinte még elbűvölnek a horrorinstalllációba dobott próbababák és a kiszuperált casino és vidámpark díszlet, de aztán valahogy eltűnik a varázs, persze lehet, hogy ez a betévedő majálist kereső közönség miatt is foszlott szerte, úgyhogy nem hibáztatom a helyet.
Ezután jött az ismét megnyílt Ankert, ami továbbra is nagy kedvencem, csak éhesen továbbra sem szabad odamenni, mert ugyan nagyon finom ételt adnak, a belső sarokba száműzött konyhán, de 40 perc alatt elkészülő hotdog nekem még továbbra is túlzásnak tűnik.
Magánügyi téma, hogy a cukorkérdés megoldódott, szó sincs ilyen jellegű problémáról, mindenesetre betekintést nyerhettem, hogy mennyire nem érdekel senkit, hogy vannak igen nagy számban olyan emberek,akik nem ehetnek vagy nem akarnak enni bármit, konkrétan már azt nem értik, hogy a limonádét cukor nélkül kéred, a kávé esetében ezt még felfogják.
Más viszont lehet, hogy van, további vizsgálatok esedékesek. Az élet azonban nem áll meg, végre belelendültem újra a margitszigeti futásba, egyelőre egy héten kétszer, de ezt sűríteni próbálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése