utolsó nap Bolognában

Tegnap óriási futamban, gyakorlatilag 7 óra alatt hazatértünk Budapestre. Előette visszaadtuk az apartmanunkat a furcsa tulajdonosoknak, alapvetően elégedettek voltunk a szállással, ha azt nem számítjuk, hogy én kissé úgy éreztem magam minden egyes elalvás előtt, mintha egy kórházban vagy egy zárdában lettem volna, mindezt a szoba otthonossági fokozatára értem.

Pénteken még tettünk egy kört Bolognában, először egy nagyon érdekes, telerajzolt művelődési ház falát fotóztam, azután pedig bementünk ismét a belvárosba, ahol próbáltunk a nyugalmasabb utcákban sétálgatni.

Először végre megtaláltuk a Piazza Maggiore közelében látható, amúgy nagy turista látványosságnak számító Fontana del Nettuno-t, majd nem sokkal utána beültünk a közeli DiVinis borbár és étterembe, ahol ismét egy mérhetetlenül undok pincér (bár, ahogy elnézem a szörnyű honlapjukat ő maga a tulajdonos lehet, még jobb) kiszolgálást élvezhettük, hozzá jónak tűnő, de valójában semmilyen ételeket.

Sok órai sétálgatás után pedig visszatértünk és lezártuk a bolognai élményeket.

Összességében az a véleményem, hogy én ugyan nagyon vártam ezt az olasz utat és alapvetően nagyon jól éreztem magam, ami főleg a társaságnak volt köszönhető (legjobb barátnőm és a férje), mégsem vágyom vissza igazán Olaszországba. Találtam két komoly kincset: a Pietrafitta-t, ami egy olyan hely, hogy ide biztos, hogy elmegyek még, továbbá Comacchio szintén egy fantasztikus és nyugalmas (valószínüleg csak szezonon kívül) kis halászfalu.

Firenze élvezhetetlen volt a sok turista és az erre épült turistaipar miatt, Modena és Párma pedig - tekintve, hogy a sziesztába nem tud nem belecsúszni az ember nem igazán tudta megmutatni igazi arcát, vagyis mi nem voltunk képesek látni. De az, hogy Modenában beléptem az egyetlen nyitva lévő balzsamecet boltba és a boltos köszönés nélkül rámmordult, hogy "Madame, no photo" érthető módon nem lett egy kellemes emlék.

A jobb sorsra érdemes San Gimignano is befogadhatatlan volt, mivel eltorzult a gagyibiznisz elburjánzása következtében. És itt valami elképesztő történelmű helyekről beszélünk, amelyek élvezhetetlenné váltak, de szerintem nem is dolgunk, hogy élvezzünk egy olyan helyet, ami már amúgy is elismert, olyan helyekre kell fókuszálni, ahol az újdonság varázsa még megtalálható, amelyek pont azért lehetnek érdekesek, mert még nem tudnak róluk túl sokan. Én azt hiszem mostantól így kívánom szemlélni ezt a turizmus/utazgatás kérdést.

Pietrafitta - San Gimignano

Kezdem a pozitív dolgokkal és nem is folytatom egyelőre semmi rosszal, tegnap egy csodálatos dolgot találtunk, egészen véletlenül, Firenzétől délre: a San Gimignano városhoz tartozó Pietrafitta családi borászat körülbelül 500 éves épületkomplexumát. Az amúgy jobb sorsra érdemes San Gimignano falut következő posztomban készülök még szavakba önteni. Semmi gond nem lenne vele, ha nem lepte volna el a vérgőzt lehelő, kapzsi turistaipar és a gagyibiznisz, fantasztikus utcák, éttermek, templomok, kilátás a "toszkán tájra" mindez párosítva a turistalehúzás legpofátlanabb formájával.

Miután tehát menekülőre fogtuk, nem sokkal később véletlenül megtaláltuk ezt a helyet, ahol senki nem volt rajtunk kívül, csak ez a nyugalmat, békét, szellemet és bölcsességet árasztó ház, valami egészen durva kapacitású borászat, a házhoz tartozó kápolna, a szolgáltató részleg, a party terasz és minden, ami egy ideális borászat helyszínhez szükséges.

Ezt viszont nem tudom szavakba önteni, beszéljenek a képek:

Firenze

A mai napot azzal a konklúzióval zártuk, hogy elég lesz a nagyvárosokból. Nem tudom ezzel mindent elmondtam-e. Firenze nagyszerű város lehet, nyilvánvalóan csak benyomásokat szereztem, volt egy olyan érzésem, hogy ez is egy globalizált turistaváros lesz, és részben ez be is igazolódott. A főbb látnivalók megközelíthetetlenek, persze nem is nagyon akartam bemenni ezekre a helyekre, mindig a város kis utcáinak hangulatát keresem, a félreeső helyeket, a részleteket. És akkor jó is lett.

Comacchio

Tegnap kora reggeli felkelést terveztünk, ami talán sikerült is volna, ha én előző nap nem hajnali 3-kor alszom el, esetleg közrejátszott az is, hogy az utolsó kávémat este 7 körül ittam, na de az egész nem csak rajtam múlott.

Felkelés után a törzskávézómban, (khm, igen már az is van) a Bar Grandiban természetesen nyitás és kávé, majd elmentünk a Mercato delle Erbe (piac) kínálatát megnézni, nagyon jó volt!
Ezután visszatérés az apartmanba, majd igazi fejtöréssel és az egyetemről fejemben maradt kutatásmódszertani elvekkel megpróbáltuk felderíteni hol van a környéken igazán érdekes, nem turistás hely és, hát elég jól belenyúltunk Comacchio-t (a honlapjuk ugye minősíthetetlen) választottuk és be is jött. Mini Velencének mondják és olyan is. Folytatás később.

Modena és Parma látogatása

Egyre későbbi elalvásnak vagyok az áldozata, ez részben annak köszönhető, hogy eleve későn értünk haza és hát az élményeket meg kell ugye osztani a mai világban. Egyébként itt az a jellemző, amivel Barcelonában is szembesültem még tavaly májusban, amikor visszatértem, hogy az internet az nem annyira része az életnek, a wi-fi egyáltalán nem alap, sőt, az az alap, hogy nincs. Szóval nem olyan egyszerű ám, egyelőre szerencsénk van, hogy itt a szálláson, valami elég erős wifi jön, ki tudja honnan, de szerintem ez egy extrém dolog, aminek az értelmét jobb, ha nem keressük, mert amint megtaláljuk, talán meg is szűnik.

Ma Modenaba mentünk, ami a hozzánk hasonló gasztroőrültek számára a balzsamecetet jelenti, ehhez képest nem sok balzsamecetboltot találtunk, egyet igen, ahol rámmordultak, hogy ne fotózzak, igaz, hogy itt nem kérdeztem meg előre, mert amúgy most már szépen vagyok idomítva és mindig illedelmesen megkérdezem. Egyébként jó hely, kellemes és csodálatosan finomat ettünk már az érkezéskor, semmi különöset egyébként, pont ez itt a menő mindig.

Utána pedig következett Parma, ami szintén jó hely, ezek általában hasonló jelleggel bíró városok, árkádos épületek, színház díszlet hangulat, menő boltok, Pármában pedig nagyon durva sonka és sajtbolt, színház és divat.

mondjuk ez itt a híres, zord pármai palota

Bologna - első nap

Ma megnéztük Bologna enyhén zord arcát, amikor is szinte minden zárva van, egyedül a lehúzó és a minden mindegy helyek tartanak nyitva. Egyébként nem is teljesen igaz, például a reggeli kávénkat, egy teljesen autentikus jó kis bárban ittuk, majd bementünk a Piazza Maggiore közelébe, ott köröztünk egy kicsit majd hazajöttünk. Most kultúrális hátteret nem tudok fogalmazni egyrészt mert a wifi kiszámíthatatlan, másrészt mert rendkívül kényelmetlen pózban írogatok most.

érkezés Bolognába

9 órányi autóút mindenképpen fárasztó, de azért kibírtuk, tegnap este 9-re megérkeztünk sikeresen Bolognába. Szombat este lévén semmi, de semmi nem volt nyitva leszámítva egy szingapúri éttermet, egy török kebabost és egy ristorante-t (ami nagyon misztikus: éttermet jelent, ugye).

A helyi étterem mellett döntöttünk, egy nagyon egyszerű kagyló főételt rendeltem, természetesen nagyon finom volt. Ma viszont vasárnap, és tényleg minden zárva állítólag még kávézót is valószínüleg vadászni kell. Hát ez ilyen, a kereszténység hazájában.