Happy New Year 2008

Azért jó ez az egész, ahol lakunk vagyis Spanyolország, meg pont ez a hely, mert ha az egyik irányba megyünk 1 órát, akkor akár síelhetünk is és hófödte hegycsúcsokat találunk, a másik irányban viszont pálmafák, tengerpart, mediterrán táj és meleg vár bennünket. Ma így január 1-én a tengerpartot választottuk és találtunk egy elég furcsa kisvárost Prat-ot, ahol egyébként Barcelona reptere is található. Igazából azt hittük könnyebb azért lejutni a tengerpartra, de tévedtünk, mivel a repülőgépek útvonala pont a part mentén húzódik ez egy meglehetősen elszeparált rész, kb. 4 kilométert gyalogoltunk a belvárosból, ezt onnan tudom, hogy a franc essen beléjük futópálya húzódik egészen a partig, jelölve minden 500 méter és végigirigykedhettem a mellettünk futó szerencséseket. A tengerpart mellett egy elképesztően szép erdő van, amely közvetlenül a kifutópálya mellett található, a kifutópályán pedig - nem túlzok - percenként szállnak fel gépek. Ugyanígy kb. 2 percenként leszállnak gépek és a fejed fölött mennek el, ami nekem hát eléggé izgalmas perceket okozott. A part tehát gyönyörű, megjegyeztem magamnak.

ennél sokkal közelebb jönnek, csak itt már elkezdtem visítozni
és lebuktam gyorsan nehogy levigye a fejemet

razzzzmattazz 2007

Végül a Razzmatazzban töltöttük a szilvesztert. Szerencsére semmilyen biztonsági vagy magunk előre megnyugtatására felhalmozott programsorozatot nem szerveztünk külön, elindultunk háromnegyed 12-kor és a nagyjából üres metróban ért az éjfél. Harangozás figyelmeztett, majd megérkezett a metró, néhány érdektelen és számtalan szilvesztert átvészelt házaspáron kívül tényleg nem volt senki más. A híres hely pedig 1-kor nyitott, sokféle zenével várta a közönséget, két dögerős itallal és pólóóóval gazdagodott az, aki megvette magabiztosan (vagy magabizonytalanul) előre a jegyet. 5 nagy terem van: Razz club itt DJ-k működtek, a Loft, itt techno ment, a Lolita ez ilyen kis bárocska, a Pop ami szintén bár egy kis színpaddal itt pl. a The Smithsből ismert (vagy nem ismert) Andy Rourke dobta egymás után a The Smiths és nemTheSmiths számokat, egészen emberközeli volt, ahhoz képest, hogy számomra milyen nagy legenda a The Smith. Van még a Rex Room annak most hirtelen nem tudom, hogy mi az egyedi funkciója. Volt super suprise is, aki szerintünk Carl Cox, egetverő emberrengető zenéje volt. Hazafelé még egy házból hangos bulizaj szűrődött ki, oda bekéredzkedtünk bátran, jól is jártunk, elég egyedi élményt nyújtott, amikor a sarokban álló férficsokor egyik tagja a szendvicsespulton lévő nagy kondér levesbe hajított egy csikket, végülis elindultunk hazafelé. A kajáspult nem volt biztató és evőeszközök se voltak csak saláta max marokkal, de végülis ide senki nem hívott minket, úgyhogy reklamálni sem illett volna.