2008. április 4., péntek

Garriga


Folytatjuk a katalán iparvidék aktív felfedezését. Szükségleteinket (nem alapvető) kielégítendő felkerestük a többi 20 Barcelona felé található állomások közül a legelegánsabbnak tűnő kisvárost, amely 3 megállóra található innen Centellestől. A hely neve: Garriga. Első benyomásként a szecesszió enyhe túlzásba vitelét magukon hordozó házak, hatalmas kertek, hosszú sétány tárul elénk.

Kifogván a péntek délutáni szieszta idejét, kisétáltunk a falu végére, ahol korábban bútorboltokat láttunk, mit bútorbolt, bemutatótermek sorakoztak már csak egy baj maradt: mindegyikben minden borzalmasan ronda volt. Viszont felfedezhettük a Sati nevű textilbirodalmat, szinte textilvárost, amely úgy tűnt látott már szebb napokat is, de azért érezhető még mindig a hatalom és az erő, amely sugárzik az épülettömbökből, a közeli körforgalom közepén pedig egy néhány méteres szerény varrógép szobor áll. Ezután sorakoznak egészen a kisváros végéig a Bútorosok, tátongó boltjaikkal, szupergiccs kínálatukkal. Az egyikben úgy járhattunk körbe, hogy otthon kellett volna közben éreznünk magunkat a felszólítás szerint, mellette az elegáns bolt unott és bennünket jól láthatóan a háta közepére kívánó eladója már csak szárazon közölte az adatokat, elsőként az árat ilyen "úgysincserrepénzetek" hangsúllyal.

Garrigában viszont többszörös rekordesemények történtek. Mindenképpen átvette a vezetést a Bar de la Placa, mint eddigi legrosszabb bár, ahol jártam. Drága és rettenetesen, nagyon-nagyon rossz kaját adtak. A saláta még csak üres és semmilyen volt, a sült krumli olajos nyers krumplinak tűnt, a hús véres, én pedig roquefortos tésztát kértem ami olyan volt, mint amilyet én szoktam itthon 5 perc alatt a maradékokból összedobni, idő és figyelemráfordítás nélkül. Utána kissé elment az életkedvünk, de megérkeztünk egy a város/falu méretéhez képest abszurd módon hosszú sétányra, melyet az említett stílusú házak öveztek ott azért a sok furcsa hatástól feldobódtam ismét.

Találtunk centre commercialt (bevásárló központot) is, amely ugyan még nem volt teljesen kész, ennek ellenére úgy tűnt mintha néhány bolt már elköltözött volna, nem baj csatlakoztunk az egy szál Capraboban a péntek esti bevásárláshoz a boldog garrigai katalánokhoz.

A vasútállomás szintén megemlítendő, ilyen szépet már csak a francia határon túl láttam, kellemes, nem talponálló bár, menő padlólap két plazmatévé, ja és bemondják melyik vágányra érkezik a vonat szóval nem kell találgatni, csökkentve ezzel a gázolások számát.

elegáns házak (ez kicsit lepattant) főtér
Saticolor valaha impozáns felirata
félelmetesen magasodik
a körforgalom uralkodó eleme a varrógép
kőfal hangulat
madáretető Gaudí stílusában
váratlanul: egy kék ajtó

2008. április 3., csütörtök

La Vanguardia

A mai La Vanguardia címlap is mutatja, hogy érdekes témába kaptam bele a múltkor... Leszedték a blogomról az infot és csináltak belőle cikket:





04.05. utólagos megjegyzés: amúgy csak VICC, hogy ezeket a blogomról merítették. Ezt le kellett írnom úgy tűnik.

2008. március 30., vasárnap

Panta de Sau aszálykor


Az itt látható templom és földterület normális esetben víz alatt van.
Sokkoló volt a hely, megtekintettük milyen, amikor nincs víz. Panta de Sau egy vízgyűjtőhely, van három hatalmas gát a Guilleries hegység lábánál itt gyűjtik össze a Ter folyó vizének egy részét. Ami a durva sztori: 1962-ben elárasztották Sant Romá de Sau falut a hatékony vízgyűjtés érdekében és hát amikor éppen kifogyóban a víz akkor látszanak a falu maradványai, legfőképpen a templom - jelenleg éppen teljes egészében, jobb esetben (amikor éppen van víz), akkor csak a tornya. Ilyenkor pedig, ahogy elnéztem óriási turisztikai látványosság, van egy határozott kisugárzása egyébként, ezért is szeretnek az emberek idejárni gondolom, mindenki vígan fotózta magát a máskor víz alatt lévő templom előtt, mintha csak az egyik egyiptomi piramis lenne mögöttük.

a táj lentről
a falu maradványai kilátszanak

első pillantás a helyre, táj fentről

10 perccel odébb, maga a gát, az oszlop feléig kéne érnie a víznek amúgy
szerény lépcső
A Gát
ilyesmi hegyek
már megint a néhai faluban
giccsbe hajló naplemente a maradék víz felett
ilyen szokott lenni (forrás: http://amunt.madteam.net)
szóval vigyázzunk a vízre...

2008. március 25., kedd

csodák

itt lakunk, baj?






Akadnak mostanában furcsa égi jelenségek. A házimozi, amit oly nagy fáradozással és utánajárással vásároltunk a technikai vívmányokra kevésbé fogékony Barcelonában most tartalékon van, mert az égen sokkal érdekesebb filmek mennek. Nincs amúgy fogyasztási kényszerem. Japánban kéne élnem lehet.

2008. március 23., vasárnap

húsvét hóban fagyban...

Végre leesett az első hó itt Centellesben is, amióta itt vagyunk. Arra nem számítottam, hogy március végén fog bekövetkezni. Fehérek lettek a környező hegyek, tegnap jégesőhöz is volt szerencsénk és az autókon is vastagon állt a hó, amikor levonultunk a kb. -1 fokban szokásos reggeli kávénkat elfogyasztani. A kávézóban pedig mondták, hogy ilyenkor csokit szoktak inni -miért kávézunk. (húsvéti szokááás)

Barcelona régi szemmel



Köszönhetően bátor, extrém külföldi utazásokat kedvelő barátainknak, akik meglátogattak bennünket kis falunkban, ismét Barcelonát fotóztuk turistaszemmel így keletkezett néhány nem vizespoharat, falevelet vagy hegyvidéket ábrázoló fotó is.
Sagrada Família

szemfülesek kiszúrhatnak egy-egy darabot az állványok között

itt van egy nagyobb darab is

2008. március 11., kedd

égváltozat

Már megint ég fotóval traktálom az olvasókat, de ez azért durva lássuk be... víz fotókat mostanában nem készítettem, ugye vízkészültség miatt is. Levelet is kaptunk, hogy ne fogyasszunk 6-10 liternél többet egy nap, meg jól gondoljuk meg stb. és én így is teszek, engedelmesen. Aztán itt van még egy rendezvény, ami lázba hoz (egy napon érkezett a két levél vízfogyasztós vészlevél és a most következő fiesta felszólítás), szóval az van, hogy a különböző országokból érkezett emberek májusban egy rendezvényen bemutathatják saját kultúrájukat pl. úgy, hogy főznek az itt élő embereknek. Nekem ez nagyon tetszik.