Vilamaniscle és a St Quirze de Colera kolostor

Igazság szerint a felhők ma egészen jók voltak. A környéken bevadultak a mezőgazdasági létesítmények és vagy tömény trágyaszag, vagy mindenféle erjesztő vegyület maró szaga árad a házba. Ezért aztán a kimozduláskényszeremnek eleget téve el is mentem itthonról. Mondjuk azt nem gondoltam, hogy az autó majd erős amortizáción megy keresztül, mivel az út egy részét kavicsos földúton kellett megtenni, ami már csak a cél közelében derült ki mindenféle változatos korokból ott maradt görgős fekvőrendőrökkel tarkítva és nehezítve a helyzetet, szegény mindenre kiképzett BMW terepjárók idegesen előzgettek.

Először a Rabós és Gariguella között elterülő zsákutcaszerű településre mentünk el: Vilamaniscle a neve és van egy elhagyatott templomja meg néhány érdekesen elrendezett utcája és menő, régi házai, összességében jó hangulatú település 7 pontot tudok rá adni (10 a maximum).

A Castell de Vilamanscle maradványai
Háromemeletes erődített kastély,
nem igazán sikerült helyreállítani eddig,
barokk stílusú elemek is találhatóak benne.

utcaképek

street art

vissza a valóságba (Agricola magyarul a helyi TSZ)

Ezután továbbmentünk a kb. 20 percre található S. Quirze de Colera kolostorhoz, amely éppen felújítás alatt áll, de lehetett érdemi fotókat készíteni róla és a környékről:

képeslapfotó (csak a történeti hűség kedvéért)

A Szent Bencés Apátságról annyit érdemes tudni, hogy az Albera hegységben, szép természeti környezetben található úgy is mondhatnám "érintetlen táj". Errefelé is számos dolmen és menhir lepi meg a természetjárókat. A kolostor mellett egy étterem is található, ahol volt szerencsénk meginni egy kávét az étterem maga csapnivalónak tűnt, többek között egy óriási előre lesütött krumplihalom volt látható a látványkonyha sarkában, erre mit szólna Gordon Ramsay? (fuckin hell...)
Visszatérve a száraz tényekhez a kolostort a 8. században alapították. 935-ben Bazilikává avatták a korabeli építészeti stílus jegyei ma is megtalálhatóak rajta (mint például a halgerinc formájában rétegezett kövek). Az épületet egyszerű rusztikus stílusú részek egészítik ki. 1285-ben a francia hadsereg vert tanyát a kolostorban 1288-ban pedig kifosztották Jaime mallorcai király seregei. Később a kolostort megerősítették, de egyre inkább elveszítette befolyását. A 15. század közepén a hosszú és fontos bencés időszak véget ért. Napjainkban éppen készülnek helyreállítani egy nagy és támogatott projekt keretében. A látogatás szerintem párosítható egy Sant Pere de Rodes féle kirándulás mellé is.

a táj és az autónk teteje (direkt)

katalán nemzeti ünnep 09'

A katalán nemzeti ünnep alkalmából, amely Barcelonában majd Centellesben 2 éve még megdöbbentő csendet jelentett, itt hatalmas rendezvénysorozatot, középkori játékokat, mulatságot - tehát semmiképpen sem csenddel ünnepelnek. A legnagyobb rendezvény Castelló d'Empúries-ben a Terra de Trobadors volt, ravaszul el is mentünk időben és még a legutolsó parkolóhelyet megcsíptük utánunk már a mezők felé terjeszkedhettek csak...

feldíszített város, "középkori" piaccal és mesterségekkel

gyümölcs karamellben

faragott címer

így faragják

szappan

sütemények

palacsintasütés

gyerekek árultak

almák

Golf a hegyek közt

Tessék autóval máris mindjárt más, új távlatok nyílnak. A mai kirándulás, gyakorlás alkalmával egyből egy elit golf klubot fedeztünk fel nem messze az egyik hegy tetején, ez ugye nem a vonatos embereknek van fenntartva, hanem mercedeses, BMW-s népségnek, meg persze a 20-szal közéjük kacsázó potyautasoknak, azaz nekünk. Csak megnéztük milyen, és hát ilyen:

Nemzeti ünnep - a csend ünnepe

Tavalyi élményeimhez hasonlóan idén is elsősorban a rettentő csend tünt fel ma reggel, de most kivételesen tudtam, hogy mi következik, hiszen nem lehetett nem észrevenni a sok elvadult plakát ünnepi üzenetét, ami született és került ki a falakra mostanában. Tisztelgünk választott hazánk eszméi előtt ezúton is.

"Nem győzelmet ünneplünk

Katalóniának, történelmének abban a hosszú szakaszában amelyben szuverén nemzetként létezhetett, megvolt a maga nyelve, pénzneme, hadserege, politikai intézményrendszere és egy sajátos, a Pireneusi félsziget más népeitiöl világosan megkülönböztethetö kultúrája. Joggal állíthatjuk, hogy államunk a világ egyik elsö demokráciája volt: 1283-tól kezdve a kis- és nagyvárosok is képviselöket küldtek a katalán parlamentbe. Ennek ellenére, Katalóniát végül is Kasztília magába olvasztotta, és spanyol tartománnyá, provinciává degradálta (a Római Birodalom idején a "provincia" latin szóval a meghóditott területeket illették).
1700-ban, II. Károly elhunytával, kihalt a Habsburg-ház spanyol ága. Az utódlás a nemzetközi politika egyik súlyos kérdése lett. A francia típusú centralizáció és a feudális arisztokrácia érdekeinek képviselöjeként Bourbon Fülöp állt szemben avval a Habsburg Károllyal, aki a decentralizáló federalizmus híveként a középosztályok és a köznép javát is szem elött tartotta.
1713-ban, az utrechti béke értelmében az angol-holland-portugál szövetség megvonja támosgatását Katalóniától. A spanyol-francia csapatok 13 hónapon keresztül ostromolják Barcelonát (ötezer katalán küzd a negyvenezres ellenséggel!). 1714., szeptember 11-én a város elesik.
Országunk katonai megszállása után, 1716-ban egy királyi rendelet ("Decret de Nova Planta") gyökeresen új alapokra helyezi a közigazgatást: a katalán nemzet megsemmisitésére felszámolja intézményeinket (a Százak Tanácsát, a Parlamentet, a hadsereget, valamint kormányunkat, a "Generalitat"-ot), érvényteleníti alkotmányunkat, pénz- és adórendszerünket.
Ettöl a pillanattól kezdve a mindenkori spanyol kormányzat (beleértve napjaink monarchiájának "parlamenti demokráciáját" is), politikai színezéttöl függetlenül fosztja ki és nyomja el Katalónia polgárait. Madrid a felelös azért is, hogy országunk területének egy része francia illetve spanyol fennhatóság alá került.
A Decret de Nova Planta rendelkezéseit soha nem vonták vissza."

forrás: http://www.teranyina.net/diada.ct/

Manlleu és Torelló

Újabb kisvárost fedeztünk fel a Pireneusok felé vezető rögös, hegyes-völgyes úton. Egy nagy erejű folyó partján fekszik Manlleu, egészen közel Vic-hez, egykor elég erős iparral rendelkezhetett. Ma már inkább kihalt ipari csarnokok sorakoznak, a híres kábelgyár (valószínüleg híres) viszont tartja magát nem is rosszul. Az állomásról indulva meglepően nyugodt, rendezett faluban találtuk magunkat, egy főutca/rambla vezetett a faluba, mindkét oldalán házak sorakoztak, azokon túl pedig egyből a természet, szántóföld vagy napraforgómező formájában, esetleg egy-két további ipari létesítmény. Érdekes elrendezés, nem láttam még egyik faluban sem ilyen furcsán összeépített tereket és ilyen németesen rendezett, vadonatúj utakat sem, a rengeteg közlekedési tábláról és fekvőrendőrről nem is beszélve. A közlekedésbiztonságra valószínüleg komolyan adnak. A belvárosba érve, óriási, Ripollt megszégyenítő főtéren találtuk magunkat, az egyik sarkában gyorsan meg is ittunk egy kávét, egyébként ez az egy hely volt nyitva vasárnap lévén. Valami német söröző lehetett, mert tele volt német söröskorsókkal. Ezután megnéztük a templomot, ami tökéletesen el volt látva mindenféle rámpával és lifttel, szóval megközelíthető mindenki által. Végül kerestünk egy bárt, ahol gyorsan bedobhatunk némi ételt, találtunk is, csodálatosan finom menüt ettünk, megdöbbentően drágán, de ez már csak ilyen, még mindig jobb változat, mint amikor megdöbbentően rosszat eszünk, szintén megdöbbentően drágán.

kábelgyár kilátással

főtér

kertitörpe helyett

csokierőmű, na jó sár

ipari műemlék

falmászó szakkör

A várost volt időnk még egyszer átfutni nagyjából, mert kerekedett egy óránk a pont lekésett vonat indulásáig. Nem mentünk haza, hanem továbbálltunk a következő városba Torellóba.
Kb. 10 perc távolságra van a két hely egymástól, Torelló mégis teljesen más jellegű hely, de ezt már megszokhattuk. Van egy jó templomja meg egy nagyon régi szintén elég jó főtere, amúgy nagyon hegyes-völgyes, van szörnyű folyója, aminek két oldalán betonfal, azon a betonfalat számonkérő és elítélő graffiti valamint jó nagy szélességben házak húzódnak, ezek az ilyen csatorna-folyó területek nem a legszebb részek. Volt viszont klassz bár, itt már csak vizet ittunk, illetve félig meghallgathattuk Tracy Chapman 15 évvel ezelőtti lemezének felét. A hely tele van tuningautókkal, meg motoros vagányokkal, viszont van óriási, szép eldugott kert is. Találtunk egész jó street art-ot is.

TORELLÓ

főtér

street art és városképfolyó betonfal között