Hüttendorf - Pruggern, első síélmény

Hosszú rábeszélés és hónapok szervezőmunkájának eredményeként belevágtam és kipróbáltam életemben először a síelést. Rendkívül intenzív hatások értek, lelki és fizikai értelemben is, többször gondoltam újra az életemet egy-egy meredekebb (mint menet közben és utólag is tudatosítva lettem csak "általam meredeknek gondolt") lejtőn.

Miközben nem tudtam kiverni a fejemből a - repülőgép indulásakor már ismerős - "mit keresek én itt?" érzést, alapvetően pozitívra hoztam ki magamban az egyenleget, röviden tehát nagyon is jól éreztem magam, napi szintű halálfélelem és kimerültség ide vagy oda. Ausztria kellős közepébe mentünk egészen pontosan Pruggern falu Hüttendorf nevű üdülőegységébe úgy is mondhatnám szakavatottan immár, hogy "páályaszálláás" volt.

Első két napomat a tétova ismerkedés töltötte ki a meghatározó méretű és súlyú sífelszereléssel, valamint befizettem egy oktatóra borsos 50 EUR/napért (onnan tudom, hogy drága, hogy rendszeres síelők is felhördülnek ennek hallatán), na mindenesetre jókedvű osztrákokkal tölthettem az első két napomat és én is jókedvűen száguldottam beléjük a lejtőről következetesen teljesen irányíthatatlanná váló mozgásommal, sebaj kacagva szétszéledtek vagy én már félúton kiáltottam, hogy menjenek odébb, jövök.

Na harmadik naptól aztán megkaptam a magamét: végetért a tétova, "szórakozva-tanulva" haha még élvezni is akarod, majd biztos - szellemnek és jöttek a kemény idők, kedves társaságunk egyik bölcs és már sok kezdő sízőt felkaroló tagja engem is felkarolt, mellémszegődött és igen intenzív gyakorlati órák, mélyvíz stb. keretében lekergetett kezdésnek egy piros (haladó) pályán a sírás-rívás-hisztizés nem sokat segített, menni kellett, mindig. Azt érzékeltem persze valahol magamban, mélyen és őszintén, hogy végülis máshogy nem nagyon lehet lejutni, úgyhogy menni kell, a végső érvek mindig hatottak, pl. "itt fogsz megfagyni akkor" és hasonlók. Akik már síeltek (de akik nem, azok meg főleg) biztosan tudják, hogy miután elestél nem olyan egyszerű azért felállni sílécekkel a lábadon (persze tudoom: "nagyon egyszerű"), az egyik mélypontom például ehhez köthető, amikor elszánt, szigorú tanítómesterem Pai Mei fél órán át hagyott a hóban fetrengeni és könyörögni, hogy húzzon már fel, majd végül erőnek erejével és a fizikai törvényeknek ellentmondva (szerinte nem) végül felálltam.

Hát így zajlott a kalandokkal teli kirándulás, ehhez még gleccserlátogatás és falu bolondjának felfedezése is társult, valamint véget nem érő esték és zabálások, leszámítva azt az időszakot, amikor a kirándulás felétől irtózatos gyomorrontás és hányás-hasmenés, láz egyveleggel folytattam az emberpróbáló megmérettetéseket.

ez volt a közvetlen környezet:

Dachstein gleccser

ki gondolta volna, hogy a gleccserre kell menni
a kezdő síbarát pályákért
az érdekesnek gondolt falu: Pruggern

a rejtett kincseket kell tudni észrevenni

és nem utolsósorban a falu nem hivatalos turistalátványossága

főzőshow hétvége

Van egy nagyszerű hely a Szentendrei-szigeten, ahol titkos főzőshowkat tartanak, azaz élményfőzéseket. Nekem másra sem volt szükségem mostanában ezért el is mentünk, most már lassan minden hétvégére jut egy. A vágás és szeletelés technikájába és műfajba reménytelenül beleszerettem, bármit vágni, tökéletesen... persze ez még igen távol áll tőlem meg kell tanulni. Úgyhogy főztünk mindenfélét félig tudatosan félig szórakozásból, de azért próbálkoztam a lehetetlennel.

the magic

tessék így fotózom most megörökítettekitt még vannak képek

a tél utolsó napja

és hasonló mélyenszántó gondolatok jutnak eszembe miközben próbálom erőszakkal behozni a tavaszt, amit nem lehet, mert vagy kifolyik a ládájából vagy elszárad vagy megfagy. Lehet, hogy túl vagyunk a nehezén? Az életnek mindenképpen, lehet ennél rosszabb? Mondjuk erre aztán csúnyán rá lehet cáfolódni.

Kafkai sorok és érzések következnek, amikor is a teljesen más irányultságú Levél Apámnak című könyvét olvasom, mert elmélyült ember vagyok a könyvekben nem csalódhatunk ezt már az irodalomtanárom is megmondta.

Na hát aki mindebből értett bármit is az tényleg ismer, a hétvégén megfertőzött egyébként egy közhelyekben beszélő indiát is megjárt ember.

Következik egyébként beszámoló az intenzív főzőshowról, ahol jártam hétvégén, de mára már elfáradtam, ami gondolom érezhető ezen posztomon is.

office

Esztergom ma, -16 fok

az igazi kihívás: made by HTC telefon...

disznóvágás

Úgy tűnik soha nem látott mértéket kezd ölteni ez a gasztrománia, amibe sodor az élet, na nem teljesen akaratlanul. Most éppen beneveztem egy disznóvágásra, természetesen kedvenceim szervezésében.

Az időjárás ezúttal sem volt kíméletes, bár nézhetjük úgy is, hogy nem volt éppen mínusz 10 fok, ami mindenképpen értékelendő. A hó és az eső viszont felváltva esett és hát azért hideg volt így is, felvettem a disznóölő szettemet, mármint ami szerintem alkalmas ilyesmire, de aztán végül inkább úri buliban találtuk magunkat, ahol elegáns asztalok mellett szolgálták a finomra sütött sült vért és rántottát, profi és kedves pincérek legyeskednek körülöttünk és a látványos, valamint rettentő igényes Agárdi Pálinkafőzde hatalmas üstjei között ismerkedhetünk meg az elit és felsőkategóriás pálinkafőzés rejtelmeivel.

Az ebéd zseniális volt én pedig magamba fogadtam az elmúlt félévben elmaradt sertésadagomat, sőt talán a következő fél évre is, nem mintha nem szeretném, de magamtól nem jut eszembe enni/venni. Itt viszont volt minden, sőt a hűtőmben jelenleg a kóstolócsomag útravalónak köszönhetően ma reggel még élő állat elképesztően friss húsa és ledarált szervei állnak.

hó

marad a hangulat...