Pietrafitta - San Gimignano

Kezdem a pozitív dolgokkal és nem is folytatom egyelőre semmi rosszal, tegnap egy csodálatos dolgot találtunk, egészen véletlenül, Firenzétől délre: a San Gimignano városhoz tartozó Pietrafitta családi borászat körülbelül 500 éves épületkomplexumát. Az amúgy jobb sorsra érdemes San Gimignano falut következő posztomban készülök még szavakba önteni. Semmi gond nem lenne vele, ha nem lepte volna el a vérgőzt lehelő, kapzsi turistaipar és a gagyibiznisz, fantasztikus utcák, éttermek, templomok, kilátás a "toszkán tájra" mindez párosítva a turistalehúzás legpofátlanabb formájával.

Miután tehát menekülőre fogtuk, nem sokkal később véletlenül megtaláltuk ezt a helyet, ahol senki nem volt rajtunk kívül, csak ez a nyugalmat, békét, szellemet és bölcsességet árasztó ház, valami egészen durva kapacitású borászat, a házhoz tartozó kápolna, a szolgáltató részleg, a party terasz és minden, ami egy ideális borászat helyszínhez szükséges.

Ezt viszont nem tudom szavakba önteni, beszéljenek a képek:

Firenze

A mai napot azzal a konklúzióval zártuk, hogy elég lesz a nagyvárosokból. Nem tudom ezzel mindent elmondtam-e. Firenze nagyszerű város lehet, nyilvánvalóan csak benyomásokat szereztem, volt egy olyan érzésem, hogy ez is egy globalizált turistaváros lesz, és részben ez be is igazolódott. A főbb látnivalók megközelíthetetlenek, persze nem is nagyon akartam bemenni ezekre a helyekre, mindig a város kis utcáinak hangulatát keresem, a félreeső helyeket, a részleteket. És akkor jó is lett.

Comacchio

Tegnap kora reggeli felkelést terveztünk, ami talán sikerült is volna, ha én előző nap nem hajnali 3-kor alszom el, esetleg közrejátszott az is, hogy az utolsó kávémat este 7 körül ittam, na de az egész nem csak rajtam múlott.

Felkelés után a törzskávézómban, (khm, igen már az is van) a Bar Grandiban természetesen nyitás és kávé, majd elmentünk a Mercato delle Erbe (piac) kínálatát megnézni, nagyon jó volt!
Ezután visszatérés az apartmanba, majd igazi fejtöréssel és az egyetemről fejemben maradt kutatásmódszertani elvekkel megpróbáltuk felderíteni hol van a környéken igazán érdekes, nem turistás hely és, hát elég jól belenyúltunk Comacchio-t (a honlapjuk ugye minősíthetetlen) választottuk és be is jött. Mini Velencének mondják és olyan is. Folytatás később.

Modena és Parma látogatása

Egyre későbbi elalvásnak vagyok az áldozata, ez részben annak köszönhető, hogy eleve későn értünk haza és hát az élményeket meg kell ugye osztani a mai világban. Egyébként itt az a jellemző, amivel Barcelonában is szembesültem még tavaly májusban, amikor visszatértem, hogy az internet az nem annyira része az életnek, a wi-fi egyáltalán nem alap, sőt, az az alap, hogy nincs. Szóval nem olyan egyszerű ám, egyelőre szerencsénk van, hogy itt a szálláson, valami elég erős wifi jön, ki tudja honnan, de szerintem ez egy extrém dolog, aminek az értelmét jobb, ha nem keressük, mert amint megtaláljuk, talán meg is szűnik.

Ma Modenaba mentünk, ami a hozzánk hasonló gasztroőrültek számára a balzsamecetet jelenti, ehhez képest nem sok balzsamecetboltot találtunk, egyet igen, ahol rámmordultak, hogy ne fotózzak, igaz, hogy itt nem kérdeztem meg előre, mert amúgy most már szépen vagyok idomítva és mindig illedelmesen megkérdezem. Egyébként jó hely, kellemes és csodálatosan finomat ettünk már az érkezéskor, semmi különöset egyébként, pont ez itt a menő mindig.

Utána pedig következett Parma, ami szintén jó hely, ezek általában hasonló jelleggel bíró városok, árkádos épületek, színház díszlet hangulat, menő boltok, Pármában pedig nagyon durva sonka és sajtbolt, színház és divat.

mondjuk ez itt a híres, zord pármai palota

Bologna - első nap

Ma megnéztük Bologna enyhén zord arcát, amikor is szinte minden zárva van, egyedül a lehúzó és a minden mindegy helyek tartanak nyitva. Egyébként nem is teljesen igaz, például a reggeli kávénkat, egy teljesen autentikus jó kis bárban ittuk, majd bementünk a Piazza Maggiore közelébe, ott köröztünk egy kicsit majd hazajöttünk. Most kultúrális hátteret nem tudok fogalmazni egyrészt mert a wifi kiszámíthatatlan, másrészt mert rendkívül kényelmetlen pózban írogatok most.

érkezés Bolognába

9 órányi autóút mindenképpen fárasztó, de azért kibírtuk, tegnap este 9-re megérkeztünk sikeresen Bolognába. Szombat este lévén semmi, de semmi nem volt nyitva leszámítva egy szingapúri éttermet, egy török kebabost és egy ristorante-t (ami nagyon misztikus: éttermet jelent, ugye).

A helyi étterem mellett döntöttünk, egy nagyon egyszerű kagyló főételt rendeltem, természetesen nagyon finom volt. Ma viszont vasárnap, és tényleg minden zárva állítólag még kávézót is valószínüleg vadászni kell. Hát ez ilyen, a kereszténység hazájában.

természet és technológia

Igaz, hogy olyan erős fáradtság van (és volt tegnap is) rajtam, ami már szinte kibírhatatlan, de azért tegnap - kötelességből - elmentem megint egy egri bor összehasonlító tesztre. Semmi újdonság, semmi különlegesség, de azért korrekt borokat kóstoltunk, ennél pozitívabb jelzőt nem tudok mondani, alapvetően ezek tömegborok voltak mind, amelyekhez én egyre kevésbé vonzódom.

Ma estére pedig végre pihenést szántam magamnak, mikor máskor, mint péntek este, mindenesetre holnap indulunk Olaszországba, ha minden jól megy. Még nem pakoltam semmit, viszont mindent, de mindent elintéztem ma, erőnek erejével, a gonosz munkakadályozó sárkányszörnyet leküzdve.