In Treatment

Hosszú órákra tartalmas feltöltődést, mély pillanatokat, igazi, értékes szórakozást találtam magamnak. Az Indavideonak köszönhetően immár a 3. epizódjánál tartok az In Treatment sorozatnak, ami sok karakter sokféle problémáit boncolgatja, analizálja, egyszerűen elképzelni sem tudok magamnak jobb kikapcsolódást. Láttam, hogy a sorozat "addictive" jelzővel van illetve több helyen, úgyhogy annyira nem félek.

Hatással van ránk, elgondolkodtat, figyelemre méltó, ahogy áttereli a gondolatainkat, finoman érzékelteti, már amennyire egy tv műsor erre képes, hogy a saját problémáinkat is akár megnézhetjük időnként más szemszögből. Az első epizód átfogó volt, a második és a harmadik epizódban már nagyon New York-iak a karakterek, de ez nekem, hogy is lenne baj, hiszen imádom New Yorkot. A főszereplő Gabriel Byrne titokzatos, profi alakítása leköt, lenyűgöz. Izraeli egyébként a formátum, nálunk is elkészítették az első epizódot, vagy lehet, hogy többet is, de egyelőre csak az első ment le. A magyar változat is nagyon jó.

Átformálja a gondolkodást, valódi hozzáadott érték, mély gondolatok és párbeszédek, felfoghatatlan, hogy mekkora zseniális elme faragta ezeket a sztorikat, karaktereket. És, hogy mennyire jó a szereplők bemutatása az első osztályú színészi alakításoknak köszönhetően. Egyszerűen mindenki nagyon jól játszik.

Most, hogy - magamhoz méltatlan módon - kiömlengtem magam, rátérhetünk az egyéb témákra, például, hogy most már elmúlhatna ez a zabálós időszak. Azon kell zsonglőrködnöm, hogy melyik étel meddig bírja még, melyiket muszáj megenni.

Ma voltam szépen dolgozni, útközben megihletett a napsütés, és Széll Kálmán tér - talán már nem sokáig tartó szürrealitása.

 

Négy nap

Ez az első olyan négy nap jóideje (úgy 6 éve?), amikor tényleg pihentem, tökéletes kikapcsolódás, elviselhető találkozások, idegfeszültség csak ritkán. Mondhatom megbecsülöm ezt az időt és boldogan emlékszem majd vissza rá. Mikor lesz már olyan, hogy mindezt a számítógépem nélkül teszem?

Csodamenü és regenerálódás

Az a különleges helyzet állt elő, hogy konkrétan nem bírok ma már enni. Ez még változhat persze, még csak 13:50 van.

Az ünnepi menü végül lazac lett, Segal Viktor egyik zseniális receptje alapján elkészítve: pisztáciás-mentás-zöldcitromos morzsában sült lazacfilé balzsamecetes zellerrel és gesztenyével. Nem is csak azért használom a zseniális jelzőt, mert csodálatosan finom, különleges, de mégsem túl extrém ízvilágot hoztunk létre, hanem mert hihetetlenül egyszerű volt elkészíteni. Könnyen beszerezhető alapanyagok (minimális utánjárás persze kell a nem sós pisztáciához, az egész előfőzött gesztenyéhez, a friss mentalevélhez, de kb. ennyi.) és mindez egy átgondolt, okos összeállításban. Hozzá két nagyon jó bort ittunk a Lenkey Pincészet December 2005 furmintját (khm!), továbbá a Szarka Pince Juharos 2011 szintén furmintját. Nem tudom szükséges-e ezek után még ecsetelnem, hogy szeretem vagy utálom-e a furmintot.

Ezután viszont még elképesztő mennyiségű beiglit, és egyéb süteményeket ettünk - úgyhogy elaludni is alig tudtam.

Ma viszont elmentem futni is, nem ment valami könnyen, az elején teljesen kifulladtam, de nem álltam meg és a köridőmre se vagyok büszke. De akkor is sikerült és nagyon jó érzés volt túllenni rajta. Az elmúlt hetekben egyáltalán nem tudtam menni részben a hideg miatt, részben a folyamatos megfázás miatt. Szerencsére bejött a felmelegedés, ami ugyan latyakot hozott és olvadó hót, de kibírható volt. A fehér Margitsziget meg hát elég szépen mutat.

 

Karácsony

Eljött a nap, és nem utaztam kivételesen sehová.
Kora reggel a december 24-i nap mindig érdekes, az utca csúszós, félig olvadt, félig fagyott állapotban, habár holnapra 10 fok emelkedést jósolnak, ami nekem azért jó hír, mert talán végre kimerészkedhetek futni.

Természetesen egy kávéval indítottam, majd megvettem a még szükséges alapanyagokat, hiszen kitaláltuk a menüt, nagyon speciális lesz - egy Segal Viktor recept alapján. Ehhez még néhány dolgot be kellett szereznem: gesztenyét, pisztáciát, friss mentát, zellergumót. Izgalmas lesz. Aztán még betértem a Lushba, valahogy szeretem azt a boltot, csak az eladók kicsit agresszíven akarnak közvetlenkedni. Csak egy dolgot vettem, de egész napra belémitta magát az intenzív lush szag.

Miközben válaszolom meg szép sorjában a befutó karácsonyi sms-eket, készülődöm és visszafogottan, érlelődik a fejemben a nagy karácsonyi készülődés gasztro poszt, ami hátha... talán nem lesz botrány.

Ünnepi kóstolók

Csütörtökön álltam neki az úgynevezett karácsonyi bevásárlásnak, ami azt jelentette, hogy vettem néhány egész jó, nem közhelyes tárgyat a nemrég nyílt fantasztikus űrt betöltő Pazar Cuccok boltban, ezzel ez a rész letudva, hazafelé pedig felfedeztem egy újonnan nyílt Thai Wok Bárt a Szent István körúton és hát csak jót tudok róluk mondani, ettem egy gyömbéres csirkét, finom volt.

Utána a karácsonyi hangulatot elmélyítendő a Dunaparkban gyakorlatilag egy szinte giccsesre díszített karácsonyfa mellett forró csokit iszogattam, ennél méltóbban már ki sem fejezhetem pozitív hozzáállásomat az elkövetkezendő napokhoz.

Pénteken, amikoris a hírek világvégét jósoltak, részben éreztem ezt a saját hangulatomon és munkakedvemen, úgyhogy mindezt vásárlásban vezettem le újfent, ezúttal a Hegyvidék Központban. Nem volt tolongás a Delizia gourmet boltban kifejezetten  jófejek és emberiek az eladók, úgy éreztem örülnek nekem és emberszámba vesznek, ez manapság egyébként nem egy elhanyagolható szempont. Jól be is vásároltam, többek között új felfedezettemtől az Attila Pincétől vettem egy pinot noirt, ami egyébként csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, jó volt, de nem annyira, mint a Leányka boruk, ami kiütötte nálam pozitív értelemben a biztosítékot egy hónapja.

De vettem még narancslekvárt, meg libatepertőkrémet, meg salami crudot, konyakmeggyes szaloncukrot, ilyesmit. A konyakmeggyes szaloncukrot egyébként úgy kell fogyasztani, hogy az ember sima szaloncukorra készül és akkor ízlik, mert ha konyakmeggyre készül, akkor csalódni fog, ahhoz túl édeskés, szaloncukros.

Ezután a La Praline-ban múlattam az időt, beszereztem a külön csináltatott ezüst, bronz és arany macaronokat, ajándékba lesz, és vettem egy Bûche de Noëlt is, ami döbbenetes tömény, nagyon finom csokis, az oldalán macarondíszítéssel. Hát már minden a macaronról szól. Itt is ittam egy forrócsokit, nagyon finom volt, a  tarte à l'orange úgyszintén elképesztően édes, dehát nagyon finom.

A tegnapi napom pedig már inkább regenerálódással zajlott, mert péntek este a világvégét lezárandó még Tokaji kóstolóesten vettem részt a Sarki Fűszeresben, ahol Szepsy 2003-as aszúja ismét beütött és elrepített valahová messzire, ebben a borban elképesztő varázslat van.

Ma pedig még két program vár rám, egyrészt lemegyek a halászlevet enni a Sarki Fűszeresbe, ahol a törzsvendégeket ezzel kínálják ma, azaz aranyvasárnapon, másrészt pedig átadom az aranymacaronokat jogos címzettjének.

Tokaji pezsgő (Királyudvar)

 -

egyben sült malac rebarbara lekvárral töltve

Sárga Borház - aszú esszencia

Közeledik

Függőségek

A hét elején túl lettünk a nagy kávézó balhén is, történelmet írtunk, rekordot döntöttünk, ilyen heves támadássorozatnak még nem voltam kitéve, mindent felülírt. És én még azt hittem, hogy a nagy furmintbalhénál rosszabb nem jöhet. Mindig van durvább. Na, de most már elcsitult a vihar.

Nem tudom, hogy az 121212-es szám bűvölete vagy csak úgy a csillagok állása hozta így, de egészen jó hetem volt, végre. Talán lerágták rólam a piranhak a feszültséget is.

Közben, szokásomhoz híven megint rákattantam valamire, amivel intenzíven kapcsolhatom ki magam időnként. A már említett Terápia sorozatból komoly mennyiséget képes vagyok egyszerre végignézni. Az amerikai változat is nagyon jó, de a magyar is tökéletes. Az indavideon kint van az összes In Treatment. Teljesen leköt, lenyűgöz, megmozgat.

Sajnos még mindig tart ez a hülye náthám, két hete, hihetetlen. Nagyon fárasztó és kellemetlen.

Még visszatérve és összefoglalva: a lényeg és egyben tanulság, hogy a vendéglátóhelyek önkényeskedésének és a velük szimpatizálók brutalitásának ilyen szinten céltáblának kínáltam magam, kimondottan megbecsülöm és értékelem a helyzetet, amikor normálisan szolgálnak ki egy helyen, vagy egyáltalán hozzájuthatok a kiváló reggeli kávémhoz. Ez ma Magyarország.