a legalitás nehézségei

Nekivágtam a NIE (El Número de Identification de Extranjeros) szám kiváltásának, éppen ideje volt, de végülis csak ettől a hónaptól van a kezemben lakásbérleti szerződés, ami a bejelentett lakcím egyik alapvető kelléke, a bejelentett lakcím pedig a NIE-hez kell. Beleásom magam a spanyol bürokrácia bugyraiba, nem számítok jobbra, mint otthon. Még csak a második körnél tartunk, amit feleslegesen tettem, mert nyilván elsőre csak részinformációt adnak ki. Ma már kiderült, hogy még mit kell vinni, ahhoz, hogy fogadni tudják a kérelmet. Amúgy ez a szám csak egy nyilvántartási szám, tudnak rólad, hogy külföldiként ott vagy.
Érdekesség következik hamarosan: kaptunk ma meghívót a Maquitec ipari kiállításra a magyar konzulátus figyelmességének köszönhetően, igaz, hogy órák mentek el az eljutással, legalább megszemlélhettük Barcelona egy viszonylag elegáns környékét. A mai nap valahogy ilyen volt, még egy könyvtárba is benéztünk és kiderült, hogy ingyenes a beiratkozás és a kölcsönzés is, dől a támogatás, én egészen meghatódtam, ahogy ott ült bent a könyvtáros hölgy az üvegajtó mögött, körülötte csend és fehér falak, fölötte valami lépcső, gondolom azon túl vannak a könyvek, hű de nagy sztori volt... még lehet... (pl. leég holnapra).
Pont 2 hét múlva hazamegyünk Magyarországra, bár a mai olvadt kukák látványa az Andrássy úton nem erősítette a honvágyamat (ami nincs is).
Megint más téma, ma csapongok van ilyen:
Jelenleg éppen azon peches napok egyikét éljük, amikor kifogyott a gázpalack és éppen az utcán voltunk, amikor arra csörtetett a gázpalackos ember. Gyorsan leszólítottuk és tagoltan elmondtuk, hogy jöjjön az utcánkba sőt még a ház és lakásszámot is elmondtuk, de a következő másodpercben valószínüleg elfelejtette, és nem jött vissza többé, úgyhogy nincs gáz, nincs meleg víz, nem lehet főzni. Próbálkoztam estefelé egy kis hideg babkonzervvel, de azonnal feladtam, amint kinyitottam, mert vastag narancssárga zsírréteg volt a tetején, és benne pedig igazi nagy darab teljesen fehér mócsingokat találtam ilyet nem is láttam amúgy régóta, igazán undorító volt.
Szóval ezt még melegen se tudom, hogy fogom megenni, nemhogy hidegen. Szégyen az étel kidobása és válogatni sem szabad, na de a kórház biztos mindennél drágább, és ez az érv mindig hat.
Végül a mai bejegyzések jellegét is mintegy összefoglalva álljon itt egy darab az erkélyajtónkból: