eső, ború

Örülök a klímaváltozásnak, Magyarországon 28 fok van 5 hónapja, itt pedig egyik hét esős a másik nem, utána megint. Ma például ismét esős volt, elmentem és megnéztem a viharfelhőket, konstatáltam, hogy a turisták kitartóan fekszenek most már a tengerparton, akármilyen idő van, beindult a szezon nem gondolják meg magukat. Azért persze jó ott feküdni és jó ott labdázni és csak én tudom meg páran, hogy a lábuk alatt patkánytetemek vannak, a csikkeket ők is látják. Egy nap legalább 3 mezitlábas turistát látok, hehe, semmit nem tudnak mi zajlott itt, amíg be nem tették az ezüstcipellőjüket. Aztán a lábnyomokat nézem elképedve meg a sok szemetet, recyclál az csendben az utcakővel. A kávézók telítve vannak, besűrűsödve ülnek az emberek az éttermesek pedig nagyon elfoglaltak, maradnak a kényszerűen és tudatosan lepattantra hagyott bárok az a mienk (vagyis az övék), minden mást elfoglalnak. Elsősorban franciák, meg angolok, meg németek. Ma már 5 helyről kellett kifordulni, mire tudtam inni egy tejeskávét. Háhhh turistaszezon... Szóval szar az idő hónapok óta, jóó néha kisüt a nap, de amúgy átlagban eső van, menjetek máshova.

vizilabdások

Itt járt az úszóklubban a magyar vizilabdacsapat és izgalmas meccset játszottak az itteniekkel, ott voltam jóó?? Igen érdekelt... A spanyolok (Atletic Barceloneta) pszichológiai alapon nyertek végül 13:12-re. Jó, hát minden góljuk után más győzelmi zene, spanyol támadás esetén harci dobok, valamint kiváló, buzdító közönség a helyi vérmérsékletnek megfelelően. Szegény magyar, híres vizilabdázók... Mintha láttam volna a közönség soraiban Kemény Dénest is, de lehet, hogy csak odavízionáltam, amilyen egyszerű az agyam, már ha vizilabdáról van szó.

fogyasztás

Mai előadásomat nehéz témával kezdem, a vasútállomáson megörökítettem a fény és árnyékviszonyokat, de aztán közölték velem, hogy nem lehet fotózni, amit már lefotóztam nem kell azonban kitörölni, ennek következtében tudom megmutatni, hogy így néz ki a dolog néhány méteren:

ez még kicsivel előttemár megint a vasútállomásAzt hiszem mély vagy valamilyen nyomot hagy mindenkiben, amikor elmegy egy spanyol étterembe, vagy kocsmába, ahol éppen sült halat is adnak. Ma például a szemerkélő esőben hazafelé tartottunk, amikor az útbaeső foglaltházban egy óriási tepsiben éppen paellát készítettek, és kaptunk egy maréknyi sült halat, amit előtte étvágycsinálónak adnak ilyenkor. Gyorsan kivertem a fejemből legutóbbi olvasmányaimat a spanyol haltúlfogyasztásról és megettem a 3 cm-nél nem nagyon sült halacskákat. Ilyesmit lehet kapni a La Plata nevű helyen is (Gothico), így néz ki egészen pontosan:

a világ legfinomabb sütije Tarta de Santiagotapas bárfogpiszkálók önmagukban

nehézkes emberek

Már megint az történt, hogy annyira egyszerű vagy annyira bonyolult a rendszer.. Ez a vasútkérdés itt például, hogy nem tudtunk eljutni Valenciába, mert nem lehet sehol előre megvenni a kifizethető árú vonatjegyet, csak aznap, amikor megyünk. Sorban kell állni és kész. Ha nem figyelünk még mielőtt itt is valamiféle várólistára kerülünk.
Estefelé kiruccantam biciklivel végignézni a tengerparton mit csinálnak az emberek mikor lemegy a nap, hát a helyzet az, hogy teljes mozgásban van mindenki, állnak, mennek, fociznak, strandlabdáznak, bicikliznek, fütyülnek, üveggel a kezükben magyaráznak, öltönyben vonulnak hazafelé, görkorcsolyázni tanulnak 40 évesen úgyhogy volt élet. Valahogy még figyelik is az embert, hogy minden rendben van-e például tud-e biciklizni. Természetesen pont velem szemben egy centire tőlem hatalmasat vágódott egy lány a biciklijével, mintegy elémvetítve magát az élményt, amelytől én ugye folyamatosan tartok. Na de a soha nem alvó gyanakvásom is természetesen ott volt, hogy mivanha csak megrendezték meg mittudomén aztán futhatok a biciklim után, miután készségesen felsegítettem... ki tujda? Mindegy visszanéztem, mintha érdekelt volna aztán elfelejtettem. Nekem már végre pont jó idő van itt amúgy, itt meg még mintha ez hűvös lenne, nem egyszer látni bundakabátos embert, kapucnival.

napfotók a nap képe a nap zoknisszandálja

Elvonatkoztatván a döglött patkányoktól, cigarettacsikkektől és törött üvegektől, valamint a lúzer kagylódaraboktól végül feladtam elveimet és leültem a homokba, de nem bántam meg, mert negyedórára törpe lettem, s ahogy lekuporodtam.. úgy kelt fel körülöttem a világ, tornyok jártak-keltek köröttem s minden láb volt csupa láb... elnézést..
szóval készítettem néhány fotót erről az élményről, voltak akik fürödtek már a tengerben, szezonnyitás, szezonnyitás és egyből elfoglalták a napágyakat, és kiültek minnimum stockfotóim célszemélyei napozni.

és a háttérben Barcelona híres épületei itt már én voltam óriás és ők törpék.., szezonnyitás mondomfürödtek benne.. vhoooáá...ennek meg a régi jó, kedvenc sandals and socks-on a helye..

első nyári nap

Huhh a hosszú esős időszak (4 nap) után ma volt az első igazi nyári nap, a legmelegebb november óta. Az első olyan este, amikor nem kell szétfagyni a nyitott ablak mellett... tényleg.. Barcelona meg minden, de ez van. 22 fok este a fűtetlen lakásban!

új piac

A környéken élők nagy izgalmát idézte elő, hogy március 27-én megnyílt végre az új piac. Már régóta szemmel tartottuk az új, kifinomult stílusban alakuló építkezést. Nem gondoltam volna, hogy ekkora érdeklődést vált itt ki egy piac és a nyugdíjasok ilyen lelkesedéssel vetik be magukat a nyitónapon, hogy feltérképezzék az új kínálatot, találkozzanak ismét kedvenc zöldségesükkel, halárusukkal. Elmentünk megnézni a nyitóünnepséget, a zenekar végigvonult a főutcán és mindenki tudomására hozta. Bővült a kínálat, csillogó-villogó épületet kaptunk.
Az árusok hihetetlen izgalommal várták az embereket, akik üdvözölték őket kedvesen és hatalmas tömeg tolongott, lázban tartott az esemény tehát mindenkit.

vélemény a médiának

a haltrancsírozás az új piacon is fontos

magyar eladók figyelmébe ajánlom az arckifejezéseket

ez is végre felavatva, földre dobott cukorpapírok, így kell

nyitóünnepségaz épület íve, mármint az előterében az

volver

Visszatérés a felhős, hűvös Barcelonába, itt valami ítéletidő tombolhatott H&M-es vállfát találtam a balkonunkon (mármint ami nem az enyém), a tengerparton pedig fura elmosott homokmintázat volt, mintha sok eső folyt volna el, szóval jó helyre mentünk, mert Budapesten bezzeg jó idő volt. A napot láttam ma néhány percre előjönni, de a szél meg rendületlenül fúj, ami áprilisban errefelé helyiek szerint nem meglepő.
Mindenkit érintő áramszünet, nyugodt, barátságos hangulat fogadott, ismerős hangok ezt is megértük egy másik országban félig-meddig már szinte otthon...

budapesti tavasz és még más

Hallottam, hogy nem volt tél Magyarországon, és tényleg, ráadásul tavasz meg volt, úgyhogy jól jártunk. Tessék:

view másik irányban
egy bezárt mellékvágány (a sok közül...)

Budapest, street art... yeeeeah

levezetésként:

virágfotóállatfotó

magyar fémipari kiállítás

Alig néhány héttel a Maquitec fémipari kiállítás (lsd. korábbi leírásom) után nem tudom megállni, hogy ne vessem össze témájában hasonló magyarországi élményeimet.
A helyszín: Magyarország, Recsk (rézbánya). A 80-as évek végén zárt be, ezek a fotók 2007. április 9-én készültek.

helyszín a távolból

majd közelrőlkiváló helyszín horrorfilm forgatáshoz, hogy ezt miért nem fedezték még fel?