út a hegyekbe

Azért kettős érzések vannak bennem, lehet, hogy már csak 3 hetet töltünk itt ebben az általam eléggé megkedvelt városban. Igazából nemrég világosodtam meg, hogy Centellesben például nincsenek pálmafák sem, jó az, hogy nincs ott tengerpart mondjuk eléggé nyilvánvaló volt. Ez egy hegyi kisváros, pontosabban völgyben van, hegyek meg körülötte. Még nem tudom milyen lesz lemenni sokadszorra a helyi kávézóba és az ottaniaknak helyesen artikulálva elmondani, hogy tejeskávét kérek, újrakezdeni a csodálkozó tekinteteknek való ellenállást és tudatosítani bennük jelenlétünkkel, hogy mi nem turisták vagyunk még ha néha fényképezőgép is van az oldalunkon. Szóval újrafelfedezés, beilleszkedésről azért nagyképűség lenne beszélni, majd 4-5 év múlva ismét szóbahozom és átértékelem a helyzetet. Nem siratom ezt a helyet, mert a környéken még mindig idegenként kezelnek és utoljára szolgálnak ki ha tehetik, nyilván nem direkt, hanem a bennük lévő idegenérzés akaratlanul is befolyásolja a mozdulataikat. A tenger pedig legfeljebb majd hetente frissít csak fel, nem naponta - nem mintha minden nap lejárnék pl. ma se mozdultam ki túlzottan.
Most még kifejtenék mást is.
Néha megkeresnek otthonról, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki itt munkát és szállást találjon. Munka és szállás Spanyolországban. Van egy cikk az origon velem, ami rövid időre engem is híressé tett, ahol elmondom, hogy én messze nem jártam be azt az utat, amit azok, akik kijönnek tényleg a semmibe, se szállás se munka és van valamennyi megtakarított pénzük. Én úgy jöttem ki, hogy itt legalábbis szállásom és egy társam már volt, a munkát pedig nem ismeretlen helyeken személyesen kopogtatva kerestem, hanem e-maileket írtam és távmunkában kerestem a boldogulást elég erős alapokkal és elég komoly el nem varrt szálakkal, le nem zárt kapcsolatrendszerrel. Sokan úgy jönnek ki, hogy otthon elbúcsúznak, mennek a semmibe, szerencsét próbálni, esetkeg néhányan biztosítják őket, hogy ha nagy baj van hozzájuk biztosan fordulhatnak majd. Utána itt állnak a nagy semmiben, hova forduljanak. Vannak gyakorlati kérdések, egzisztenciális kérdések, amelyeket nem lehet kihagyni egyszerűen - nem lehet tovább lépni sem lélekben sem gyakorlatban. Van akinek sikerül van akinek nem. Én úgy gondolom, hogy nem szerencse kérdése. A legfontosabb szerintem, hogy ne zárja le az ember a kapcsolatait, nagyon sokféle úton kell keresni a boldogulást a semmiből, és muszáj, hogy sok esély legyen. Ez csak az én benyomásom. Nem zárkózhat be az ember, és muszáj nagyon rámenősnek lenni. Ez az egyik legfontosabb képesség, ami szükséges. Spanyolul is kell tudni, ha itt akar az ember munkát vállalni, legalábbis 90 %-kal több az esély. De van még 10 %, ezt rámenősséggel és rátermettséggel lehet pótolni.
A szállást előre javasolt elintézni, egy lakást már otthonról érdemes kivenni ha itt nincs ismerős, akivel biztos, hogy tudunk lakást szerezni azonnal. Legalább a lakás legyen majdnem biztos. Pénz is kell persze valamennyi, hogy ne kerüljön az ember azonnal létbizonytalanságba, legalább 2 hónapig nyugodtan keresgélhessen. Egyébként magáról a keresésről annyit, hogy azonnal javasolt belevetni magunkat, és nagyon intenzíven. Érdemes azonnal elfogadni minden lehetőséget, bármit kipróbálni, ahová felvesznek. Utána legfeljebb vált az ember.

Ezt a bejegyzést azoknak hoztam létre, akik bizonytalanok, de szeretnének belevágni. Sokat küzdöttem azért, hogy most itt legyek, de nem így, ezért nagyon tisztelem azokat, akik bele mernek vágni és kijönni a "semmibe". Én nem tudom mertem volna-e, valószínüleg nem, mert akkor már korábban megtettem volna.