Számomra meglepő nosztalgiaérzéssel ugrottunk vissza Centellesbe csak egy fél napra, hogy lerendezzük az elvarratlan szálak egy részét. Az építőipar és ingatlanmaffia ottani képviselő cégével egyeztettünk, akiktől ha minden jól megy visszakapjuk azt a bizonyos összeget, amit annak idején befizettünk, de ebben nekünk csak reménykedni van jogunk, ez itt sajnos így működik. Hasraütésszerűen és kiszámíthatatlan ritmusban dolgozó ügyvédeink pedig mindig valami kedves meglepetéssel várnak bennünket, hol ilyen, hol olyan váratlan összeg befizetésére kerül sor, hiába még nem tiszta előttünk a spanyol államgépezet és adózási szisztéma működési mechanizmusa. Nem baj december végére összeáll a vésznaptár, hogy akkor mikor mit is, hogy kell fizetni egész évben (hiszen jövő hónapban lesz egy éves a cégünk).Ezután szeretett első számú autónk szervizébe mentünk el, hogy apróbb észrevételeinket jelezzük az autószerelőnek, aki kedvesen elmondta, hogy nagyon szívesen megcsinál mindent, ha otthagyjuk az autót néhány napra. Ez igazán semmiség, tekintve, hogy csak 130 km-re van most már tőlünk Centelles és errefelé ugye nem kifejezetten forgalmas a tömegközlekedés. Nem baj megoldjuk valahogy, ezt is sikerült ügyesen szervezni.
Ezután elhoztuk még a lakásban árválkodó létfontosságú utolsó darabjainkat, majd sokadszorra fogyasztottunk egy utolsó kört Vic-ben a kínai buffet libre rendszerű helyen, ennek az a lényege, hogy silány minőségű ételeket ehet az ember korlátlan mennyiségben.
Utána még néhány kör a külső zónán majd irány Girona, amelyet sikerült sötétedés előtt néhány perccel is elkapni (lsd fotó), utána pedig már csak sötétedés után, de úgy talán még jobb volt. Mindenesetre jó sok boltja van és nem is akármilyenek. Gironát be kell mutatnom még részletesebben én is érzem.
És végre szombat, egész nap szakadt az eső úgyhogy bent kuksolunk a házban, nincs is ennél szebb elfoglaltság (not).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése