hétköznapok

Múlt pénteken most már tényleg elköszöntünk centellesi otthonunktól átadtuk a kulcsokat és holnaputántól már jogunk sincs ott tartózkodni, nem mintha lenne bármilyen lehetőség is erre. Úgy tűnik megússzuk a nagy érvágást és minden teketória nélkül visszakapjuk a kisebb vagyont, amit le kellett még induláskor tennünk, akkor ugye porig nullázva anyagi lehetőségeinket, most is éppen itt tartunk, de most az újabb erőn felül vett és nyakunkba vödör vízként zúdított váratlan terhek miatt. Azért lassan csak összeszedjük magunkat, hiszen közeledik vészesen annak a napja (6 nap múlva, ha jól számolom), amikor 2 éve lesz annak, hogy országot és otthont váltottam, azaz kiköltöztem ide Spanyolországba, akkor ugye Barcelonába és azóta ez a negyedik otthonom, de szerencsére elmondhatom, hogy fölfelé vezet az út, legalábbis eddig és a jelenlegi tényleg egy nagyon jó hely. Az évfordulót viszont éppen Budapesten fogom ünnepelni, mivel megkockáztattam egy kirándulást innen, hát a pénteki napom (holnapután) emiatt érdekesen fog alakulni reggel 6-kor indul a vonatom Barcelonába, oda el is kell jutni valahogy, de a hajnali vezetés nekem eddig is ment, akkor legalább nem sokan zavarnak. Aztán valami ismeretlen helyre fogok érkezni, úgyhogy onnan még ki kell vergődnöm a reptérre és akkor a szokásos repüléssel járó izgalmakról még egy szót sem említettem. Nem baj, majd feldobom magam a duty free shop-okban, már ha lesz egyáltalán szabad percem és nem egyből rohanhatok a gépre, amilyen szerencsésen tudnak alakulni az ilyen kiszámított időpontok és utazások.
Tegnap megnéztük szállásadó barátainknak (ház tulajdonosai kedves fotós házaspár) új otthonát, hát nem tudom, Rabós nevű faluban laknak valami különösen bezárt utcák között, kőházak mindenhol, eddig még csak sötétben láttuk a helyet, szóval ki tudja létezik-e egyáltalán világosban, továbbá a házuk kb. 5 szintes szintenként 30 négyzetméteres, legalul pedig nyers sziklafalak találhatóak, a gyerekeik pedig gyakorlatilag a pincében lettek elhelyezve egy sufniban a plafonban van egy fél ablak, nevezhetnénk kis jóindulattal szuterénnek is.
Mindegy, azzal a jó érzéssel távoztunk, hogy jól jártunk.