igaz volt

És tényleg eltűntek a nyaralók, visszaürült Roses és az autóutak, megjöttek a nagycsaládos ricsajból nem kívánó előkelő párok.

Tegnap pedig már megint annyit vezettem, hogy még arról is álmodtam. Először is elmentünk a francia kávézóba, a croissant még mindig finom, aztán elmentünk kényszerfogyasztói körútra, néhány felesleges dolgot vásároltam (néha kell: új virágok, nyolcadik asztalterítő, gyertyák, fűszerpolc stb.).

Ugyanakkor a fejembe vettem, hogy mostantól fitballon fogom a napi 8-10 órámat ülni, ezért amiatt kellett körbejárni mindent, de nem volt sehol, mert itt sosincs semmi, ami amúgy alapvető lenne, hogy legyen, vagy maximum csak kettő darab, de az soha nem olyan, mint amilyet akarok. Viszont ez nekem fontos, mert olyan mértéket öltött most már a hátamba merevedő stressz, hogy teszek ellene és például az amúgy rendszeresnek nevezhető sport mellett (például ma újrakezdtem egy hónap után, az rendszeresnek számít, nem?) szóval még az íróasztalomra is tettem egy súlyzót és Norbi szinte már elviselhetetlen nehézségű vállerősítő nyakorlatát fogom végezni naponta kétszer.

És a nagy elhatározás (nekem ez a szeptember az újrakezdés mindig, úgy tűnik): megpróbálok megtanulni katalánul.

Itt tartunk: azt mondták, hogy ha bemegyek a rosesi katalán nyelvi központba, akkor ott ingyen tanfolyamot fognak nekem ajánlani. Nem fűzök mindenesetre nagy reményeket a dologhoz (ez az én jól bevált trükköm).