főzések

A hétvége egy váratlan péntek esti marokkói főzős programmal indult: a Sofitel marokkói főzőestjére sikerült becsúsznom. Majdnem egy órát késtem ugyan, de így sem tűnt úgy, mintha bármiről is lemaradtam volna. A séf éppen narancsot filézett, majd átadta a lehetőséget, hogy kipróbáljuk milyen is ez, és egy tányérra a kifilézett narancsokat rátettek majd befahéjazták.

Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez most komolyan egy fogás lesz. Miután feldobta az ételeket a tűzhelyre, gyorsan asztalhoz ültettek bennünket és megkezdődött a vacsora. A fogások a következők voltak: Haira (marokkó nemzeti levese, mely húsléből, csicseriborsóval és lencsével készül, paradicsommal, sokféle fűszerrel, friss korianderrel és petrezselyemmel), Csirkés-citromos tajine, (alacsony hőfokon, órákon át főzött, különlegesen fűszerezett, mártásos étel - ez mondjuk elég tág fogalom és nem órákon át főzték) és a korábban említett nagybetűs "Fahéjas narancssaláta" (narancsszeletek befahéjazva...).

elmélyült narancsfilézés

Tulajdonképpen ennél többet nem nagyon tudok elmondani az estéről mert nem történt semmi más, ez volt a "főzőiskola". Elég sok embert csalódás ért, engem már nem - nem várok semmit Marokkóval kapcsolatos eseménytől (ugye, marokkói nyaralásom emléke még elevenen él bennem). A társaság viszont nagyon jó volt, úgyhogy ez meg mindenért kárpótolt.

Szombaton megint sikerült főzéstematikába csöppenni, elmentem a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, először nem teljesen értettem, hogy mit kell itt nézni, tele volt gyerekkönyves standokkal és gyerekfoglalkozásos aktivitással, semmi normális koncepció nem fogadta az embert, amelynek mentén elindulhatott volna a standok között, de azért feltaláltam magam valamennyire, főleg mert be is lőttem magamnak egy konkrét programot: Lázár Ervin terem, "Magyar konyha kóserül Buday Péter mesterszakács és az izraeli Ofer Vardi közös főzéssel egybekötött könyvbemutatója"-t. Jó volt és érdekes bár az elkészített miniadagokból kicsit embertelen körülmények között kellett volna kóstolóhoz jutni ezzel kissé morbid hangulatot adva az eseménynek. Buday mesterszakács aztán két salátalevél odaégetése között megtanított bennünket, hogy mindig legyen otthon friss menta, meg, hogy a középkorban vajjal sütöttek-főztek az emberek és még hasonló érdekességeket, de közben roséra sütötte a kacsát két serpenyő között, abból a mellettem ülő néni kedvessége folytán kaptam is. A bemutató lényege valójában az volt, hogy egy héberül megjelent és a könyvfesztiválon amúgy nem kapható izraeli receptkönyvet bemutassanak.

A végén egyébként odamerészkedtem a mesterszakács úrhoz, és bátorkodtam felvezetni az ötletemet, hogy elmennék konyhára seperni meg krumplit pucolni, de ő valahogy nem nézte ki belőlem a valós szándékot ezért azt mondta, hogy ha meg akarom utálni a főzést, akkor menjek nyugodtan, de inkább otthon vágjak hagymát, ha be akarom gyakorolni. Úgyhogy Buday tanítvány egyelőre nem leszek, de lehet, hogy ez nem is baj.

további fotók