Châteaunef du Pape

Avignon áttekintése és gyakorlatilag az eddigi francia területeken tapasztaltak különös és sajátos logikájának nem elsajátítása után megnéztünk egy a franciák által remekül felturbózott látnivalót a Pont du Gard-t. Hatalmas infrastrukúrát hoztak fel az amúgy nem túl izgalmas római kori vízvezeték, de gyakorlatilag egy híd köré.


A kitérő után következett a nagy kaland a Mont Ventoux 2000 méteres hegyre való felkúszás természetesen autóval, hogyan máshogy, ahonnan lehetett figyelni az oldalablakon keresztül a mazochista biciklistákat majd hátradolve folytatni az utat abban a megnyutató tudatban, hogy én ilyet soha nem tennék, hogy több ezer méteren keresztül felfelé tekerve kínozzam magam.

A hegy tetején egyébként 12 fok volt és süvítő szél, úgyhogy első és legfontosabb volt, hogy egy kabátot gyorsan magamra kapjak, majd síhangulatban teát és sült krumplit fogyasztottunk, valamint figyeltük az eszement, szélfútta kiránduló megszállottakat.
Utána gyorsan vettem néhány cukorkát, amelyet hatalmas választékban árult egy cserzett arcú hegyi ember, majd a bergamottos és mentás cukorkák társaságában csodálatos kilátásban legurultunk a hegyrol.

ezt a filmet készítettem lefelé jövet:

Ezután pedig jött Franciaország, vagy mondjuk Provence Villánya: Cheatauneuf du Pape, ami egy nagyon híres borvidék sok-sok borospincével és bortermelovel, akik pontosan olyan kiismerhetetlenek és felfedezhetetlenek akár Magyarországon. A falu központban az ember tehetetlenül tévelyeg, hogy melyik bemutatóterembe, pincébe vonuljon be egy látványos kóstolásra. Elsore kifogtuk a legrosszabbat, tanulságként: a falon több, mint tízéves díjak, langyosan kínált bor, valamint a legfigyelemreméltóbb, hogy a néni, aki kóstoltatott egy varrógépet is tartott a kóstolóasztalon, nyilván unalmas óráiban meg "valami hasznosat" is csinál. A borai nem voltak rosszak egyébként, de annyira jók sem, végül a kóstolásért kért 5 EUR-t, de utána egy következo sokkal szimpatikusabb helyen fogyasztottunk újabb 4-5 féle bort és itt viszont a végén mikor fizetni akartunk büszkén mondták, hogy Franciaországban nem kell fizetned a kóstolásért. Hát így megy ez.

Összességében az egész falu valahogy nem nagyon akarta eladni magát, és teljesen halott benyomást keltett, úgyhogy megint az a tanulság, hogy csak céltudatosan sok-sok szervezett programmal és a választékot jól ismerve kell elutazni ilyen helyekre.

Jöjjön azért néhány háttérinformáció a helyről:
Avignon és Orange között terül el, a tetején egy erőd található, amelyet sikerült is felfedezni, miután a helyen kettő darab nyitva lévő étteremben, amelyikből az egyik teljesen tele a másik teljesen üres volt látható volt, hogy másfél órán belül nem jutunk ételhez ezért felmentünk a kis utcákon, hátha más is nyitva van (nem volt, se pincészet, se étterem) így jutottunk el a tetejére. Na jó a tetején volt egy étterem, de az túl drága volt, mert a kilátást is beleszámolták, ami engem annyira nem foglalkoztatott, hogy 50 EUR-ért egyek per fő.
A falu környékén összességben 3000 hektár szőlőültetvény található. A Châteaunef du Pape pedig egy világhírű borfajta, a Côtes du Rhône-hoz hasonlóan, ami szintén errefelé honos. A XIV században XXII. János pápa választotta nyári rezidenciájául ezt a helyet és ő kezdte meg a bortermesztés alapjait. Sokáig titok maradt, hogy itt szőlőt termesztenek, de a XVIII. században ismerté vált, majd 1929-ben kapta meg Châteauneuf-du-Pape elnevezést.