Gasztrobizarr

Nekiálltam mániákusan gasztrobizarrkodni, például létrehoztunk egy új blogot is és itt már fontoskodva közlünk evidens recepteket, témákat keresünk, fotó nyilván határtalan mennyiségben áll rendelkezésre egyik jobb, mint a másik.
Két nappal ezelőtt kimentem Budaörsre, hogy a bürokrácia - a sok közül az egyik - csapdájából kiverekedjem magam, de nem sikerült egészen. Összekötvén a kellemest a hasznossal (hasonló szófordulatokat még tudok) benéztem az IKEA-ba is, ahol vettem normális áron kakukkfüvet meg rozmaringot meg zsályát, ezek most a kedvenceim, alapnövények, de errefelé a Pozsonyi úri negyedben méregdrágán árulják a gasztrosznob városi dámáknak (én). A lassan családommá vedlő Sarki Fűszeres csapatánál végül beprotezsáltam magam és rajtuk keresztül kapok majd szupernövényeket. Úgyhogy bekertesítem itt a balkonomat, amíg még itt vagyok és élek.

addig is az ikeás rozmaringról egy portréfotó

ez pedig az ikeás kakukkfű (széép, ki tudja meddig él)

főzések

A hétvége egy váratlan péntek esti marokkói főzős programmal indult: a Sofitel marokkói főzőestjére sikerült becsúsznom. Majdnem egy órát késtem ugyan, de így sem tűnt úgy, mintha bármiről is lemaradtam volna. A séf éppen narancsot filézett, majd átadta a lehetőséget, hogy kipróbáljuk milyen is ez, és egy tányérra a kifilézett narancsokat rátettek majd befahéjazták.

Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez most komolyan egy fogás lesz. Miután feldobta az ételeket a tűzhelyre, gyorsan asztalhoz ültettek bennünket és megkezdődött a vacsora. A fogások a következők voltak: Haira (marokkó nemzeti levese, mely húsléből, csicseriborsóval és lencsével készül, paradicsommal, sokféle fűszerrel, friss korianderrel és petrezselyemmel), Csirkés-citromos tajine, (alacsony hőfokon, órákon át főzött, különlegesen fűszerezett, mártásos étel - ez mondjuk elég tág fogalom és nem órákon át főzték) és a korábban említett nagybetűs "Fahéjas narancssaláta" (narancsszeletek befahéjazva...).

elmélyült narancsfilézés

Tulajdonképpen ennél többet nem nagyon tudok elmondani az estéről mert nem történt semmi más, ez volt a "főzőiskola". Elég sok embert csalódás ért, engem már nem - nem várok semmit Marokkóval kapcsolatos eseménytől (ugye, marokkói nyaralásom emléke még elevenen él bennem). A társaság viszont nagyon jó volt, úgyhogy ez meg mindenért kárpótolt.

Szombaton megint sikerült főzéstematikába csöppenni, elmentem a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, először nem teljesen értettem, hogy mit kell itt nézni, tele volt gyerekkönyves standokkal és gyerekfoglalkozásos aktivitással, semmi normális koncepció nem fogadta az embert, amelynek mentén elindulhatott volna a standok között, de azért feltaláltam magam valamennyire, főleg mert be is lőttem magamnak egy konkrét programot: Lázár Ervin terem, "Magyar konyha kóserül Buday Péter mesterszakács és az izraeli Ofer Vardi közös főzéssel egybekötött könyvbemutatója"-t. Jó volt és érdekes bár az elkészített miniadagokból kicsit embertelen körülmények között kellett volna kóstolóhoz jutni ezzel kissé morbid hangulatot adva az eseménynek. Buday mesterszakács aztán két salátalevél odaégetése között megtanított bennünket, hogy mindig legyen otthon friss menta, meg, hogy a középkorban vajjal sütöttek-főztek az emberek és még hasonló érdekességeket, de közben roséra sütötte a kacsát két serpenyő között, abból a mellettem ülő néni kedvessége folytán kaptam is. A bemutató lényege valójában az volt, hogy egy héberül megjelent és a könyvfesztiválon amúgy nem kapható izraeli receptkönyvet bemutassanak.

A végén egyébként odamerészkedtem a mesterszakács úrhoz, és bátorkodtam felvezetni az ötletemet, hogy elmennék konyhára seperni meg krumplit pucolni, de ő valahogy nem nézte ki belőlem a valós szándékot ezért azt mondta, hogy ha meg akarom utálni a főzést, akkor menjek nyugodtan, de inkább otthon vágjak hagymát, ha be akarom gyakorolni. Úgyhogy Buday tanítvány egyelőre nem leszek, de lehet, hogy ez nem is baj.

további fotók

a lét elviselhetetlen könnyűsége

az élet menete

A szombat esti súlyos kikapcsolódás másnapján, ahogy biciklivel egyensúlyoztam hazafelé lét és nemlét határán, hirtelen azt vettem észre, hogy nem tíz, nem ötven, hanem körülbelül száz rendőrautó masírozik a Duna parton. Egészen biztos voltam abban, hogy valami rendőrtalálkozó van, bár nem tudtam magamban letisztázni, hogy ennek milyen oka lehet a Szent István park közelében, mindenesetre ebben a tudatban megnyugodva hazagurultam. Estefelé aztán megtudtam, hogy Az Élet Menete masírozik a parton, sok ember elmegy egy irányba ezzel is emlékeztetve mindenkit az éppen aktuális gondolatokra, ezúttal a holocaust áldozataira. Rengetegen voltak mindenesetre, de majdnem még egyszer annyi rendőr és biztonsági személyzet, akik járkáltak föl és le és úgy éreztem magam közéjük keveredve, mint egy James Bond filmben, mindenesetre figyeltem a technikákat.

not an alcoholic

nemsokára felszállás

választás nap

Felkerekedtem szavazni, biciklivel nagy bátran, de az áprilisi hóbortos időre fittyet hányva. Arra viszont rá kellett jönnöm, hogy a szoknya-harisnya kombináció nem jó és nem menő bicikli használata esetén, főleg, amikor szakadó esőben térek vissza.

innováció nőknek

Látszólag kiállítás, valójában ötletes mosószer reklám a Deák téren... nem nagyon tudok többet hozzáfűzni, gyakorlatilag pont az az üresség árad az egészből, mint egy reklámból, de szokatlan eszköz és sokan talán komolyan is veszik, én mondjuk nem tértem át az Arielre ettől.

ki a városból

A hét közepén lázadásból hirtelen lementem Tatabányára. Onnan pedig Várgesztesre baráti látogatásra. Viszont ismét születtek a tiltott kategóriás, sok virágtémás természetfotók.

kevésbé szívderítő: a tatabányai állomás piactere

tavaszlesés

És megint sikerült borongós húsvét hétfőre virradni és ilyenkor lepattan az ember minden normális kávézó ajtajáról mert azok meg pihennek. A lehúzó, igénytelen helyek meg nyitva maradnak és szedik be a pénzeket. Ilyen például a Ferenciek terén található Jégbüfé, ami érthetetlen rendszerével minden külföldit megkavar, de a magyarokat talán méginkább, ugyanis -jut eszembe - külföldön van ilyen rendszer, hogy előre bediktálod a kasszánál látatlanban, hogy mit akarsz és a szerencsétlen kasszástól kérdezgetsz, hogy ez van-e meg az van-e, és ha nem tudja akkor "mindjárt jövök" és megnézem a pultnál, ott pedig csak blokkot várnak, de semmi értelme, mert ugyanúgy megkérdezik mit kérsz meg belezavarodnak, valamint extrém hosszú ideig főzik az extrém rossz kávét. És mindig hibázok az ilyen helyeken, mert addig oké, hogy croissant-t nem merek kérni, de miért pont "diós búrkiflivel" sújtom magam tovább? Ez jön, mert minden más olyan furcsa és nagy és robosztus (mondjuk ez is), ezek a klasszik szocializmusból itt maradt kakaóscsiga szörnyek.

Na, de utána megnyugodtam, sőt egész jól lettem, és tavaszi kertet fotózgattam:


meg nyuszi is volt:

a Nagy Ezüst Nyúl + én

húsvét - barkakérdés

A Sarki Fűszereshez való - lassan az enyhe túlzás jeleit mutató - kötődésem egyik hozadéka volt, hogy felfedeztem a 2 házzal odébb található virágárus lányt, (a bolt nevét sajnos nem tudom megjegyezni), aki tényleg ízléses és hangulatos kompozícióval dobja fel a környék közhelyes, nyomasztó virágboltos kínálatát (engem valamiért mindig is inkább nyomasztottak, mint feldobtak a virágboltok) és hát ott rendeltem egy ilyen húsvéti összeállítást, azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy két napig tartott, míg nem kezdett el durván elsorvadni az egész, most már sokkal inkább az elmúlást, mint a tavaszt és a megújulást jelképezi, na de a lényeg, hogy ennek köszönhetően jutottam két szál barkához is, amit viszont mindig is imádtam csak soha nem volt nekem semmilyen formában. Szóval a barka jó és meg is ihletett és ezzel kívánok boldog húsvétot mindenkinek.