új borok és kreátorok

Csütörtök estétől indul a történet, amikor ismét a Partizan lakásétterem partyn jártam és egy újabb, máshogy más esten vettem részt, olyan "shrimp triókkal", "lazac capucciono"-val meg "yellow tail halak"-kal lehengerelve, amelynek befogadására menet közben elveszett az energiám. Az én hibám volt az egész, nem minden esetben működik a "fine dining" program.

Másnap, azaz pénteken pedig kissé megtört energiaszinttel igyekeztem feltöltődni, például délben 5 km-t futottam, amit ma, azaz 2 nappal később hasonló indíttatásból meg is ismételtem.

Viszont úgy látom, hogy ezek a helyek tulajdonképpen lehet, hogy ilyen egyszer használatos dolgok mégiscsak, mert például pénteken elmerészkedtem harmadmagammal ismét a legutóbb agyonmagasztalt Cafe Montmartre-ba és az egykoron (3 hónapja) még élettel teli helyen az életnek és egyáltalán emberi lényeknek csupán hűlt helyét és üres ígéretét találtuk, úgyhogy ez is leesett a képzeletbeli menő helyek listámról pedig micsoda fergeteges, spanyol estre készültem.

Szombat este pedig (számomra) szokatlan rendezvényre mentem: az etyeki Rókusfalvy fogadóba, ahol 5 borász mutatta be új, de még nem végleges stádiumba jutott 2-3 borát. Hát a műfaj maga, mint társasági esemény és kuriózum biztosan nagyon érdekes és ad egyfajta beavatottság érzést, de a feszengő, kényszerből kissé cinikus borászok, akiknek intim szférájukba törve kóstoltuk félkész boraikat nem kifejezetten örültek, ahogy a tömegesen levonult városi emberek 90 %-ban hozzánemértve fogyasztják, vizsgálják, pörgetik a savanykás italokat, jelleget, savakat, alkoholt, cukrokat latolgatnak és éreznek (vagy nem éreznek), véleményt mondanak. Ez itt mindenképpen egy nehezen értékelhető kérdés, hogy vajon erre tényleg van-e szükség, van-e az egésznek értelme, haszna.

Rókusfalvy médiasztáros magabiztossággal és lazasággal vette el a rendezvény ügyetlen indítása körüli kínos érzéseket, úgyhogy szinte nem tudtunk haragudni még azért sem, hogy sokáig éhesen kellett üldögélnünk, gyomrunkat nem tudtuk mire felkészíteni, mivel senkinek fogalma nem volt arról, hogy mit készített a séf (értem ezalatt magát Rókusfalvyt és a felszolgálókat is).

Végül korhely levest kaptunk (egy kicsit talán jobban hígítva a kelleténél), amelyhez én folyamatosan raktároztam a kenyeret, hogy legyen mibe kapaszkodnia a gyomromnak, ezután pedig ki tudja milyen gondolat mentén felfűzött húsos egyveleg érkezett: véres hurka, marhapofa, kacsamell némi köret hozzá: káposzta és valami grízestésztaszerű cucc (teljesen rendben volt egyébként).


Nekem mindez életmentő volt, úgy tűnik még mindig nem tanultam meg, hogy nincsen egységes etikett a borkóstolókon, ugye van, ahol nem kap semmit az ember, még ha esetleg 3 órát is utazott és teszem azt 8 bort kóstol végig, ez itt kérem nem a zabálásról szól, ne tegyük tönkre a borokat... Akkor van a kifinomultan, átgondoltan összeállított pozitív szélsőség, továbbá a kettő közötti kompromisszum, 10-12 borhoz mondjuk 2 jó nehéz fogás, vagy sonka-kolbász-sajt tál jó nagy halomban, a felszívás céljából.

Az est legmaradandóbb része számomra, hát nem is tudom hol kezdjem, de megint abban a szerencsében volt részem, hogy megismerkedtem egy újabb istennel: dr. Bussay László "borvos" ezúttal legújabb rajongásom tárgya. A szeretet, a világosság és a bölcsesség maga, aki leül és árad belőle valami fennkölt, magával ragadó szellemiség. És egy ponton, amikor már minden mindegy volt odahívtam az asztalunkhoz, ültem és néztem és szinte meghatódtam és csak azt éreztem, hogy sokat akarok ülni a társaságában és szívni magamba minden szavát, az egész lényét.

Hát megint nem sikerült túlzások nélkül leírnom a helyzetet, de én tényleg ezt éltem át.

Néhány elhangzott és megőrzött mondat az est szellemi életéből:
"Romhalmazokat hoztam. Én a boraimat szeretem, meg a vendégeket is, de nem mindig sikerül egyidőben."
"Miről van szó?"
"Van, akinek bármennyit megér, hogy igyon egy traminit és vannak tízszerannyian, akiknek kétszer annyit megér, hogy ne igyanak."
"Ilyen zalai lettél, hogy azt mondod "a zidén?"
"akinek van esze, az nem ültet szőlőt"
"Frici, remélem te jobban jössz ki belőle"
"a világon a legjobb diagnózisaim vannak, csak mind meghaltak"