kultúrhétvége

Amióta a fényképezőgépem önállósult most már csak az iPhone erejében bízhatok, de az legalábbis mindig ott van velem, így aztán sikerül produkálnom a folyamatos rossz minőséget, amelyet a téma unalmasságával igyekszem ellensúlyozni. Így jönnek létre az ilyen fotók, de cserébe mindegyikhez kapcsolódik sztori.

Amikor az ember nagy ritkán eljut színházba azt nyilván mindenkinek el is kell mondani, különben mi a fenének mentünk el, annyira azért nem jó szórakozás. Na hát én elmondhatom magamról, hogy voltam színházban, arról hallgatok, hogy mikor voltam utoljára, nem csak azért mert nem jut eszembe, hanem mert szerintem elég régen volt. Személyes és szakmai érintettség okán a Pesti Színház/Vígszínház Mikve című darabjának bemutatójára jutottam el. Nagyon tetszett amúgy a darab, még ha a közönség csakis az alpári kifejezéseknél nevetett kötelességszerűen, valamint a színészek nyelve néhányszor megbotlott, de lehet, hogy ez már a kamaraszínház sajátos hangulatába belefér. A felső, nyitóképünk tehát a bemutató utáni banketten készült miközben egyik kezemben a sóletes tányérral a másikban pedig a fényképezőgéptelefonnal egyensúlyoztam a rossz fényviszonyok között (update: mármint a képen nem ez látható, hanem egy darab imagefotója).

Ez most sehogy nem kapcsolódik ide, csak mondom, hogy ez itt az új felfedezettem DropShop a Jászai Mari tér környékén, egy nagyon jó hangulatú bár, nagy borválasztékkal, nekem való ipari design enteriőrrel.

Hát ez a kompozíció ugye kihagyhatatlan én ezt a látványt szeretem magam előtt a legjobban, meg az üres autópályát. És még talán van egy, de az titok.

Nem szeretem magamat reklámozni ezen a blogon, na de egy ilyen kép után belefutni egy spanyol estbe még ugyanezen az estén?


Cafe Montmartre, péntek esténként nekem megvan a programom mostantól. Csak spanyolok voltak körülöttünk. Így a legjobb, potyautaskodni mindig, sokszor.