evésmaraton

Tata

Ez itt nem Bridit Jones naplója, de kénytelen vagyok ismét az evésről szót ejteni (hamár a cigiről és a férfiakról nincs mit mondanom). Az elmúlt héten tényleg evésmaratont rendeztem, sajnos főleg, ami az esti programokat illeti. Szerdán a tatai Platán étterem három fogását próbálhattam ki, mint VIP vendég, hm.. hivatalos okokból, de ez legalább befejeződött fél 5 körül, úgyhogy nem éjfélkor kellett megküzdenem az evés és az alvás szellemeivel. Ellenben csütörtökön ismét a Partizán lakásétteremben voltam reprezentációs céllal, ahol az est mindig a normális és befogadható sokszorosára nyúlik, ennek következtében akárhogy is igyekszik, teli hassal fekszik az ember a hosszú órák után.

Itt nem lett vége, pénteken jeles alkalomból az Olimpia éttermbe, mint biztos pontra látogattam, ismét pozitív elfogultsággal és semmit, de semmit nem csalódva, sőt ismét az egekbe emelve, szombaton pedig mindezt csúnyán (na jó szépen) meghatványozó Sarki Fűszeres/Rosinante programmal zártam: délutáni grill, bogrács, kenyérlángos és kürtőskalács lakoma, este pedig vadlakoma tetőzte be ezen új, káros szenvedélyem újabb kényszerrészvétel hullámát.


A tegnapi nap pedig már a regenerálódásról szólt, és a nem evésről, ahogy a mai is, kizárólag zöldségek, céklalé és ilyenek, na meg este egy-két kocka csokoládé egy kis vörösborral tényleg csak az egészséges kombináció kedvéért.

Szigetmonostor