2012. június 14., csütörtök
2012. június 13., szerda
gyár
Kiharcoltam és kimulattam magam a Gourmet Fesztiválon, azon érdekes helyzetek egyike, amikor vasárnap este kezdődött a regenerálódás. Már majdnem helyreállítottam a bioritmusomat, de tegnap mégis értelmetlen tömény, sós, antipasti zabálásba fogtam a Sarki Fűszeresben, gyakorlatilag olyan egynemű dolgokat ettem, amit nem kellett volna, egytől egyig mérgesen sós. Olívabogyókat, sonkákat és olajos paprika szardellával töltve. Ilyet normális ember nem eszik egymással, egy halomban. Mára meg is van az eredménye, nem lehet elviselni az ilyesmit.
Néztem egy kellemes helyet ma délelőtt, több kevesebb szerencsével, majd meglátjuk mit tudok még erről mondani. Gyár lehetne.
Néztem egy kellemes helyet ma délelőtt, több kevesebb szerencsével, majd meglátjuk mit tudok még erről mondani. Gyár lehetne.
2012. június 10., vasárnap
a jó étel bűvöletében
Tegnap délután ismét kint jártam a Gourmet Fesztiválon, változó hangulatban, ezt a lobbysta, érdekleső vendéglátóipart hol képes vagyok lazán kezelni, hol nem. Voltak hullámvölgyek, emelkedők, finomságok és furcsa dolgok, kedves gesztusok és meglepő figyelmetlenségek (mint átlagvendéggel szemben). Ettől függetlenül összességében le vagyok nyűgözve a kint lévő éttermek teljesítményétől egytől egyig, mert egyszerűen mindenhol csak nagyon finomat ettem.
Akiket nagyon szeretek: Rosenstein Vendéglő (nyitókép, itt olyan mérhetetlen kedvességgel, figyelemmel és tisztelettel találkoztam, amit nem is tudom mikor láttam utoljára), Pataki Cukrászda, Borkonyha, Bock Bisztró, Gusteau Kulináris Élményműhely, Sarki Fűszeres, Rosinante Szálloda, Anyukám mondta. De nagyon finomat ettem az Aranykaviár standnál is, csak az ordító Fenyő Miki számot kellett kicsit kikapcsoltatni.
A szombat koraestét pihenéssel és újratöltődéssel ütöttem el, majd úgy este 10 óra tájban úgy döntöttem, hogy megint szeretnék valami finomat enni, ezért hívtam egy taxit és elvonultunk a fesztiválra, háromnegyed órában lezavartuk a standviziteket, az eső hol szakadt, hol elállt, ezzel megszabva a fogások ritmusát. Amikor éppen elállt az eső, átszaladtunk egy másik portához.
Végül a budapesti, szombat esti taxihelyzet meggátolta, hogy bárhova még eljussunk úgyhogy befejeztük a vígasságot és szépen hazajöttem aludni, hogy a ma reggelt a Pavlov kávézó lenyűgözően deviáns légkörében tölthessem, ott mindig történik valami furcsa, ami miatt csak a hozzám hasonlóan elvetemült közönség látogatja őket szerintem hosszú távon.
Borkonyha (galamb rilette, zöldalmás burgonyapürével)
Aranykaviár
Chateau Visz (fogas és lazac, zöldborsópüré, uborka)
Costes (paprikahab, gulyás terrine)
nU Bisztró (kardhal)
2012. június 9., szombat
gourmet fesztivál
Tegnap óta tart a gourmet kirándulás, én úgyok ott, mint hal a vízben. Próbálom magammal elhitetni ez így szép és jó, és a frusztálódó embertársaimra ügyet sem vetve jól érezni magam, de közben érzem, hogy ez e bennfentesek társadalma, amelynek szerencsésen én is részese vagyok, de próbálnék odamerészkedni egyszer egy olyan helyre, ahol éppen nem "ismernek fel" egyből meg tudom mi a reális élet és az cseppet sem habostorta el kell, hogy mondjam.
Akkor is én jól érzem magam, csak úgy önmagamban és úgy általában, mert végre nem moslékot kell ennem, mint amúgy majdnem mindenhol máshol a városban.
2012. június 8., péntek
forgás
Felpörgött az idő, jobban beosztható, "agyamban kopasz cenzor ül, minden szavamra ezer fül".
Azért elmentem ma futni, 5 km-t és azon gondolkodtam közben, hogy vajon az agyonhasznált futópálya rosszat vagy jót tesz a térdnek, aztán addig figyeltem, amíg meg is fájdult, úgyhogy utána inkább eltereltem a figyelmemet és nem is fájt többé. Mostanában új módszerhez folyamodtam, 2 x 500 métert - egyelőre még csak ennyit tudok - intenzívebb tempóban teszek meg. Nem tudom ennek van-e értelme, de muszáj valamit fejlődnöm.
Aztán pedig elmentünk a Gozsdu Manóba, ahol egy fertelmes kulimász egyveleget raktak elém "kóstoló" címén, padlizsánkrém, humusz, paradicsompüré (?) hihetetlenül hangzik, de mégis elrontott halmaza.
Utána viszont a la ramblát is megszégyenítő Kazinczy utcába mentünk, ahol nagyon jó volt, olyan, mint a félig otthonom Barcelona, azon belül is mondjuk a Raval.
2012. június 4., hétfő
levezetés
A rendkívül aktív hétvégi program végül ide, oda sodródáshoz vezetett lényegi kimozdulás nélkül, ez főleg a szombatra vonatkozott. Bár egyrészt fine dining ételt csaptam össze spontán szállított alapanyagokból, rögtönzéses módszerrel és arra kellett rájönnöm, hogy a szuper szakácskönyveim közül az egyedüli hasznosítható a Gordon Ramsay féle, amúgy az ételeket különböző egységekre bontó könyve, azaz, hogyan kell a spárgát jól elkészíteni, illetve a borjúra is adott egy-két jó tippet, amit teljes egészében tudtam hasznosítani. Ezek olyan triviális dolgoknak tűnnek én azonban úgy szeretem ezeket, ha tényleg tökéletesen próbáljuk elkészíteni. Persze egy másik szuperszakácskönyvből, előre átgondolva és összehangolva, más módszerekkel, máshogy jót lehet készíteni, de ez most nem ilyen eset volt.
Levezetésként egy rendkívül zavaros, zseniális díszletekkel megalkotott, amúgy nagyon jó filmet néztünk meg Moonrise Kingdom.
2012. június 1., péntek
látástól vakulásig
Azt hiszem ez a megfelelő kifejezés az elmúlt hétre, az agyam turbó üzemmódban működött szinte végig, most pedig némi leeresztés következik remélhetőleg.
Március 20. környékéről van némi déja vu érzésem is.
A homályos utalásokat félretéve, mindez a munkákra vonatkozik, határozottan új időszak vette kezdetét, tessék ez van, az az állítólagos Boros Regina pedig igen, én vagyok.
A hét kulturális eseményeiről, ilyen-olyan kóstolókról ezúttal nem tudok beszámolni kellő részletességgel, mert egy űrhajóban voltam végig. A hétvége viszont annál mozgalmasabbnak ígérkezik: Margit utca kilenc piac és Szentendrén lesz egy olasz ünnepség is, továbbá vasárnap a híres Rosinante kézműves piaca lesz, meg még egy párhuzamos program, ezekben nagy vagyok.
Március 20. környékéről van némi déja vu érzésem is.
A homályos utalásokat félretéve, mindez a munkákra vonatkozik, határozottan új időszak vette kezdetét, tessék ez van, az az állítólagos Boros Regina pedig igen, én vagyok.
A hét kulturális eseményeiről, ilyen-olyan kóstolókról ezúttal nem tudok beszámolni kellő részletességgel, mert egy űrhajóban voltam végig. A hétvége viszont annál mozgalmasabbnak ígérkezik: Margit utca kilenc piac és Szentendrén lesz egy olasz ünnepség is, továbbá vasárnap a híres Rosinante kézműves piaca lesz, meg még egy párhuzamos program, ezekben nagy vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






