Valamikor a tavasz folyamán kipattant a fejemből és elhatároztam, hogy el szeretnék menni Franciaország provence-i területére hamarosan. Most úgy tűnik sikerült megvalósítani.
Keményen megdolgozva az ittlétért autóval jöttünk, így legalább megélhető volt a távolság, nemcsak úgy fel és le a repülőről fél óra itt és ott, 2 óra alatt körbeszeljük a földet, persze aztán a tudat pedig nem győzi követni.
Idefelé Olaszországban csak sok kávé erejéig áltunk meg, de önmagában ütős volt az első olasz kávé élménye, amint szétáradt bennem.
A Kávé (Olaszország)
Ezután pedig szinte meg sem álltunk Roussillon-ig az első kis szuperfaluig, ahol megszálltunk. Ez már kőkemény Provence, azért én olyanokat nem szívesen írok le, hogy "tipikus provence-i", mert szerintem ilyen nincs, csak, ha a látványhoz egy kiterjedt, hatalmas levendulamező tartozik, tekintve, hogy Catalunya északi részén 300 kis falut láttam már, ami igen erősen hasonlít ezekhez a "tipikus provence-i" falvakhoz, nem dőlök be ilyen kis hangulati, turisztikai túlzásoknak.
első pillantás Gordes (Franciaország, Provence)
Ettől függetlenül például a szállás példátlanul aranyos és szép volt és ilyen jellegű szállást valóban nem nagyon lát az ember Franciaországon kívül. Az vacsora tekintetében szkeptikus voltam, de sikerült abból is csodálatosat fogyasztani, persze a pincér kellően öntudatos és flegma volt, ott volt az, hogy na becsüld meg magad, hogy itt ehetsz vagy ha valami nem tetszik lehet menni máshová, dehát ez már csak így megy itt.
Ez egyébként nem is baj, amíg csodálatos ételeket tesznek elém.
Következő napon megnéztük a helyiek nevezetességét az Okker-ösvényt, ami néhány jó nagy sziklatömb okker színekben pompázva, meg ilyen sárga homok van köztük, amit nem nagyon lehet érteni mit keres ott, gyanakvó, rosszindulatú emberek azt gondolhatnák, hogy odahordták mesterségesen, hogy a falu egyediségét és hírnevét megadják, ezeket ugye sose tudjuk/tudhatjuk meg.
Ezt az okker homokot egyébként festékanyagként használják például házakra, ruhára is akár.
Okker ösvény (Roussillon, Provence, Franciaország)
Az okker kaland után még megnéztünk rengeteg kis provence-i falut/kisvárost, a leglenyűgözőbb köztük Gordes. Sok galéria, felsőkategóriás (méregdrága) étterem, kávézó, kastélyok miegymás található itt.
Ami még említésre méltó errefelé sok más között, amit nem láttunk (vagy láttunk, de nem jegyeztem meg a nevét): Lacoste és Bonnieux falvak, amelyek mindketten (de még majdnem minden további falu errefelé) a hegyre épültek fel, gondolom ezzel igen jól védhetőek maradtak.
Lacoste esetében ne feltételezzünk összefüggést a népszerű Lacoste márka és a falu neve között, de ha már divat, van itt egy kastély, ami viszont nem más, mint Pierre Cardin tulajdonában van.
Gordes
Másnap esős nap jött, úgyhogy egész nap az autóval vonultunk föl-alá, néha egy-két percre kiszállva, a nap végefelé pedig átmentünk a következő bázisra Avignonba.
Jelenleg Avignonban vagyok, az első benyomás este ért, egy hihetetlenül gyönyörű, élettel teli város, nagyon tetszik. Éppen itt ülök a főtér melletti kávézó teraszán, előtte egy szörnyű karaoke bárban ittam egy kávét, de az azért jó hely, mert ott annyira hülyék, hogy szinte már izgalmas, beszélsz a pincérhez, akinek egyszer csak megszűnik a tudata és kiürült szemekkel néz mögéd, aztán megrázza a fejét és elnézést kér, továbbá ki van írva, hogy van internet, de fogalma sincs miről beszélsz és mondja, hogy sajnos nincs. Pedig szerintem van, csak nem tudja mi a fenét kell ahhoz megadnia.
Itt ittam tehát az első borzalmas kávémat ma reggel, most pedig megittam a következőt, de ez egy nagyszerű hely, ahol nagyon jó zene megy, a pincér nagymamája is magyar, továbbá leültem egy cafe au lait-re, és váratlanul mosolyogva idehoztak még egy kistányéron három kis sütit: croissant, pan de chocolate valamint caracole-t (vaníliás-mazsolás csigát). Én keverem a spanyol nevekkel úgyhogy elnézést emiatt. Szóval nagyon kedvesek.
A szállás elég fura, a szomszédok galambok és próbálják elfoglalni az ablakot, de persze azért ez is kedves, hangulatos, aranyos, franciás. Azt hiszem kezdek rajongani a franciákért.
A minden részletében magával ragadó Serge Gainsbourg - Les Sucettes videoklip.
A következő szakaszban Gainsbourg tekintete a távolba réved, majd amint Gall elnéz másfelé, abban a másodpercben tapad vissza Gainsbourg tekintete Gallra.
A táncosok mozdulataikkal tökéletesen gerjesztik és támasztják alá az amúgy is izzó levegőt és az érzelmi hullámokat, a kameramozgás pedig fantasztikusan természetes lendületet ad és fokozza a játékosságot.
Gainsbourg és Gall tökéletesen egymásra hangolódva játsszák az ősi ösztönös macska-egér / férfi-nő játékot némi ártalmatlan lolitás aláfestéssel.
A klipp tökéletes: az egyik legnagyszerűbb és legkifinomultabb alkotás amit valaha láttam. Készült 1967-ben.
