2011. március 20., vasárnap

there's no place like home

Mivel végül a környék összes, vasárnap is nyitvatartó kávézója, a legtovább bíró utolsó (volt) kedvenc a Panini Café IS elbukott az irracionális és kiismerhetetlen elvárásaim során, a vasárnapi kávézásnak itthon adok teret és újszerű megközelítésben, a témát megtisztelve fogom ezentúl lebonyolítani a ceremóniát.

Most már három masinán menedzselem felváltva az életem és soha nem voltam még ennyire felpörögve, leterhelve, sok szálon, elképesztően sok súlyos esemény játszódik és a célt szinte nem is látom csak megyek előre. Szeretnék megnyugodni egy hónapot valahol messze ma például ez jutott eszembe. Mindezt azonban csak a 2 nagy fő esemény (nevezetesen a lakásfelújítás és a New York trip) lezáródása után, addig nincs megnyugvás. És súlyos, nehéz stratégiai döntések is várnak rám. Ezeket én szeretem az áramlatra bízni és semmit nem erőltetni, ami nem tudom jó dolog-e.

2 megjegyzés:

Lami írta...

jó dolog...de képes is vagy rá?:)...ezt a legnehezebb (nekem) megtanulni, hogy kiadjam a kezemből a kormányt...pedig igazad van, erőltetni felesleges, hisz amit nekünk kell megoldani, az úgysem távozik tőlünk...szóval te teszed jól...hajrá!!!!:)
ja, és bravúros az antikolt kávés csészés kép!!

regina boros írta...

köszi :) hát meglátjuk, hogy képes vagyok-e még számomra is kérdés...