konzumláz

Első és legfontosabb, revidiálnom kell korábbi ítéletemet az à Table! francia pékségről, vasárnap ugyanis ott reggeliztem a petit dejeunert, és egyszerűen tökéletes volt. Egyedül a személyzettel vannak komoly problémák, de igazából azt is tekinthetjük nyugodtan autentikusnak, ugyanis tudjuk, hogy Franciaországban nem kedvesek és nem segítőkészek a pincérek/eladók. Ha azok lennének már-már túl jó lenne. Az pedig kinek hiányzik? Nem is tudnánk hová tenni. Egy hely, ami túl jó? Ugyan kérem.

Szóval így tökéletes. Kifogástalan volt tehát az étel, a kenyértől a jam-ig, a croissant és az omlett (azt nem én ettem, egy időre letettem róla, de most már látom, hogy itt tojásból készítik, ami nem egy elhanyagolható tény). 

Utána elmentem a Culinarisba bevásárolni, utólag én sem értem, hogy miért, de: biciklivel. Nem lett semmi baj, de azért a hazajutás 15 kilónyi luxus élelmiszerrel, biciklin egyensúlyozva viszonylag érdekes volt. Ráadásul a jó öreg, még New Yorkban szerzett Steve Madden táskámmal mentem, amelyen csak a helyszínen vettem észre, hogy 4 szál varrás tartja a lényegi résznél. Pedig menő lett volna, ha a Margit híd alatt száguldva szétrepül az összes cuccom, de nem ez történt, megúsztam.

Viszont vettem vaddisznó szalámit meg bougatsa-t, ami egy fahéjas-tejes pite, earl grey teával egyszerűen fantasztikus volt, 

és még sokminden mást. Továbbá úgy döntöttem, hogy ezen a luxus vasárnapon sushit fogok ebédelni így is tettem, nem is bántam meg.

Az est folyamán pedig némi szürreális tevékenység (szja adóbevallás elsőre reménytelennek tűnő, végül mégis sikeres kitöltése) mellett megírtam a korábbinál egy (és nem több) fokkal részletesebb gondolataimat a Ginger Pig Meat Book könyvről.