Felszökött a hőmérő higanyszála ismét a nyári elfogadható mértékre, és miután a hetet, majd a hétvégét is intenzíven töltöttem összességében meglehetősen fáradt vagyok.
A szombat nagyrészt még a feltöltődésről szólt és valahogy ott van a fejemben egy kis kúra, hogy mondjuk egy pár napig csak gyümölcsöt azon belül is például csak dinnyét kéne enni, nem bírom elhagyni mégsem a reggeli kávé és croissant szettemet, ez van, 5 éve beépült az életembe, talán a szervezetem már nem is értené a helyzetet.
Szombat este lementünk a Balatonra, egészen pontosan Csopakra baráti nyaralóba, nagyon jó volt, habár a késő esti sütő-főző programot sikerült kisajátítanom, ez mindig így van, odakerülök a grill elé és szép lassan, alattomosan kitúrok mindenkit, elmélyedek a húsok, padlizsán és gomba világában, grillezek, forgatok, eggyé válok az alapanyaggal figyelem a lélegzését, és hát próbálom úgymond a lehető legjobban elkészíteni. Szerencsére sikerült is azt hiszem.
Vasárnap reggel egy nagyon jó programmal indítottunk megnéztük a sokak szerinti egyik legjobb ilyen helyet: a Káptalantóti Biopiacot. Én konkrétan le voltam nyűgözve, a hangulattól, a stílustól az eladóktól, úgy általában.
Az árutól, amitől a leginkább le kellett volna, hogy legyek nyűgözve nem voltam, egy bioparadicsomot megkóstoltam: semmi íze nem volt, viszont ettem egy szelet kakaós kalácsot az egyik standnál, az kitűnő volt, ettünk málnát, ittunk kávét (az fertelmes volt, de a stand maga jó hangulatú/stílusú és annyi ember volt, mintha valami starbucksban álltunk volna sorba). A lugasok, a növények, a kis kertek, kiegészítők és padok majdhogynem a provance-i piacokra emlékeztettek. Maga az út is nagyon szép volt és jól is éreztük magunkat, én már-már túl jól, kicsit talán idegesítő is lehettem. Nem tudom mikor vagyok jobban idegesítő, ha túlzottan nem jól, vagy ha túlzottan jól érzem magam, egyik sem egyszerű megnyilvánulás.
Utána viszont jött a hidegzuhany, egyrészt irtózatos fáradtság formájában, másrészt a csopaki strand formájában, az valami iszonyatos volt, ami ott ment, én egyszerűen be kell, hogy lássam, nem bírok strandra menni és nem is szabad nekem. Úgy érzem magam, mint a férfiak a női fehérnemű boltban, vagy a szupermarketekben, vagy mint, aki tömeg, klausztrofóbiás, netán tériszonyos, remélem elég szemléletesen leírtam, hogy mit éltem én ott át.
Ma pedig öntörvényű napot tartottam, alapvetően itthonról dolgoztam "home office", utána pedig bementem, majd visszajöttem, edzeni mentem majdnem 2 órát fordítottam erre, majd vissza és már csak barackkal és áfonyával tömöm magam. Pihenésre viszont nagyon szükségem van... megint.
