Ha már végképp nincs miről írni, elő lehet venni a helyi bárok összehasonlításának témáját. Elsőként bemutatjuk a Cactus bárt: A Hétfői bárt, amely egyedüliként tartja a frontot az üres zombihangulatú hétfői napokon, minden más zárva van. Ilyenkor tehát elzarándokolunk arra, viszonylag messze van, de megéri.
A belső design kiváló, fő motívum a kaktusz meg a mai szemmel nézve szinte már retro westernhangulat (van ilyen?) minden egyébként ilyen 20-30 évvel ezelőtti, de látszik, hogy akkor nagyon megcsinálták. Óriási pult, felette 20 centivel lógnak a lámpák, szóval indirekt fény, ami a kedvencem amúgy is, napilapok, és mindig van croissant, ami ráadásul: finom. Ma még ebédre is visszanéztünk, és minden rendben volt, bár én már paranoiássá növekedett negatív várakozással fogadtam ugye a múltkori élmények után, de puszta önvédelemből. Leszámítva, hogy a csirkeszárnyak mellé halas salátát adtak, minden rendben volt. A Cactus bárban mindig szívesen fogadnak, nem néznek rád furcsán, ha tizedszerre mész tudják mit kérsz, értik amit beszélsz. Tulajdonképpen ennél többre én már alig vágyom még talán annyi, hogy ehető és iható legyen, amit kérek, itt ez is rendben van.
menő, fehér bőrülések
bár interiőr
a logo is valamikor biztos menő volt, már nem az mondjuk
határozott lámpák
sehol nem ilyen szép a kávé, nézzétek csak vissza
Itt a nyár, sőt lassacskán már megy is, ilyenkor megsűrűsödnek az ünnepek errefelé, ha lehet valaminek örülni, hát miért ne. Az idősek köröket alkotnak és lábukba évek óta berögződött táncokat lejtenek, a fiatalok pedig eközben iszogatnak a kockás főtéren. Egész nagyvárosi a hangulat, a zeneszó messzire elhallatszik.
A Violeta bár szintén jó alternatíva, amikor minden más zárva, kellemes klubhangulat, zsongás, az egyik sarokban kártyázó vagy dominózó bácsik ők mintegy az állandóságot és kiszámíthatóságot jelentik. Néha van itt is egy olyan érzés, hogy becsüld meg magad, hogy itt leülhetsz és kérhetsz bármit. A sarokban madarak csiripelnek kalitkákban (nem is egy), reggelenként álmosan ülve néha belehasít a zaj az ember fejébe. Van egy méteres átmérőjű kenyér is, egyrészt dísznek, másrészt ha valaki kér, gondolom kap. Van menő sonka, ami lóg a plafonról, és csak a főnök szelhet belőle. A kávé és croissant állandóan magas színvonalú, ami határozottan a bár mellett szól.
Ha már végképp nincs miről írni, elő lehet venni a helyi bárok összehasonlításának témáját. Elsőként bemutatjuk a Cactus bárt: A Hétfői bárt, amely egyedüliként tartja a frontot az üres zombihangulatú hétfői napokon, minden más zárva van. Ilyenkor tehát elzarándokolunk arra, viszonylag messze van, de megéri.
sehol nem ilyen szép a kávé, nézzétek csak vissza
gyanúnk szerint az alkotók önarcképe
