2008. április 19., szombat

utazás a világ körül



A nemzetközi turizmus kiállítás 17 és 20. között rendezték meg Barcelonában. Sikerült nekünk is kijutni a bemutatóra, ami egyébként látványos és érdekes volt. Úgy tudom kb. 1500 kiállító vett részt 75 különböző országból.
Szerencsére szombaton, azaz ma, nem voltak már annyira sokan. A kiállítási standok vegyes színvonalat mutattak, volt, aki nagyon komolyan vette a bemutatót és óriás design standot állított fel, míg néhány ország csak egy-két plakátot tett ki a standra, ezeket a látogatók el is kerülték.
A fesztivál nagy újdonsága a Pink Corner volt, amely az LGTB collective azaz gay-friendly piac kiszolgálására szakosodott standokat vonultatott fel, jó hangulatban, nagyszerű minőségben.
A spanyol belföldi turizmus erősebb, mint hittem, bár elég logikus, a kiállítók fele spanyol vidékeket népszerűsített.

De beszéljenek inkább ismét a képek helyettem:

Egyiptom

Katalán pavilon


Madrid (nem a katalán pavilonban)
spanyol belföldi turizmus látványos elemekkel
mi más, mint Galícia
USA
Etiópia
Mexikó
Cuba
cukorstand


olasz stand
Pink Corner, gay szekció
orosz stand

és végül következzék a magyar stand

2008. április 13., vasárnap

barcelona design


Igyekszünk nyomon követni a nagyvárosi művészeti irányokat, ez minden létező helyen a lehető legtöbb szórólap felmarkolásából és az óriásplakát látványvilág leszívásából áll, hogy aztán itthon tudjunk merítkezni a benyomásokból. Egyébként Centellesben is van jó design (mivel itt vagyunk haha, de amúgy is) sok elénk kerülő kiadvány vagy plakát jól néz ki, nem véletlenül kevélykedik egy színes kis design studio a templom előtti főtéren, még nem tudjuk ellenségnek vagy barátoknak kezeljük-e őket, közvetlen kontakt még nem volt persze hacsak az nem, hogy fél órán át szívhattuk magunkba a helyi nyomdában az éppen aktuális magenta szín alapú kiadványuk nyomdafestékét, azért az elég intenzív volt. Ezt a nyomdát elneveztem mekk mestereknek, nem vicces tudom, de teljesen fedi a valóságot, kb. 4 hetet vártunk a névjegykártyánkra és azt hittük, hogy azok után legalábbi kiüti a körülöttünk lévő falakat a sugárzó szépségével, de nem ez történt, hanem az, hogy az egyik oldalán lévő barna szín valamennyi névjegykártyánál megfogta a másik oldalon lévő fehér színt, szóval 500 darab selejt névjegykártya boldog és büszke tulajdonosai lettünk. És mindig titokzatosan fontoskodnak, ami alapján tényleg úgy tűnik, hogy mesterek és jó kezekben van az ember.

Tegnap tehát bekúsztunk Barcelonába a déli vonattal, szikrázó napsütésben, a táj hihetetlenül zöld, nem csoda a sok eső után, most már nem lehet panasz szerintem a vízgyűjtő medencékben, bár ki tudja, hogy érkezik oda a víz, lehet, hogy mindent elnyelt a talaj, vagy végre mindenki fel merte tölteni az otthoni medencéjét és így megint elapadt a vízkészlet. A vonaton csak néhány bolond volt ezúttal. Az egyik nem tudta magában tartani az újra és újra feltörő dallamokat, a másik először nevetgélve nézegette ezt az egyiket, aztán gondolt egyet és a füléhez szorítva a mobilját vagy kisrádióját, de határozott hangerővel el kezdte hallgatani az őt érdeklő zenét. Ezt megfejelve hátulról újabb zeneszó hangzott fel, és a dallamok egymással versenyezve és zajkavalkádot alkotva kioltották végül egymást, mire tele lett a vonat. Ilyen egy vonatút errefelé, unatkozni nem lehet. Ha már éppen kezdene az ember, akkor jönnek a román koldusok 2 hetes gyerekkel a karjukon, gondosan bemagolt, kántálva előadott szöveggel.

Szóval Barcelonában pedig végishoppingoltuk a délutánt, elég kevés sikerrel viszont annál nagyobb tömegnyomorban.
Viszont beléphettem a Limitededitons boltba, ahol egyedi cipőket, táskákat, kabátokat, pólókat lehet kapni, Adidas, Nike, New Balance soha nem látott választékban és modellekkel. Ezután még jópár szörnyű cseppet sem egyedi boltban, meg jobbakban, és végül az unalmas visszaúton
összeszedtem a benyomásokat és összefoglalom a tanulságokat.

Nike super design örök. Kosárlabdás alapkoncepció, kicsit már elcsépeltnek ható fekete fehér "kevesebb néha több" súlykolt hatás. Amúgy a jó nevű Cianomagenta munkája.
A szintén kaotikus alapokon nyugvó (hm, enyhe képzavar) Mark Ward se rossz.
Lifestyle by Dazed Digital szintén a Nike támogatásával.
Aztán Smal Plaze a menő divatirányzatokat ötvözik és használják ügyesen.
Nagyon jó ötletes katalógust találtam viszont, koncepció a fotózás, mindenféle fotóskellékekkel.
Lamono projektje itt nem nagyon tudtam rájönni miről van szó, de majd jobban megnézem.

Megtaláltuk a Sziget Fesztivál spanyol célközönségnek szánt hirdetését... hm. Magyarország = mi más? hát Trabant. Meg egy 50-es évekbeli mosószerreklámból ráillesztett nőrajzot, a fantasztikus flash intro után pedig óriáshibaüzenet fogadja a kedves spanyol közönséget. Welcome.

2008. április 10., csütörtök

támad a szivárvány

Váratlanul jött, váratlanul ment. Ahogy a szivárványok szokták. Ilyen volt, amíg volt:

majd bevadult kicsitfelkészülés az akcióra
majd miután kitombolta magát

2008. április 9., szerda

Violeta


A Violeta bár szintén jó alternatíva, amikor minden más zárva, kellemes klubhangulat, zsongás, az egyik sarokban kártyázó vagy dominózó bácsik ők mintegy az állandóságot és kiszámíthatóságot jelentik. Néha van itt is egy olyan érzés, hogy becsüld meg magad, hogy itt leülhetsz és kérhetsz bármit. A sarokban madarak csiripelnek kalitkákban (nem is egy), reggelenként álmosan ülve néha belehasít a zaj az ember fejébe. Van egy méteres átmérőjű kenyér is, egyrészt dísznek, másrészt ha valaki kér, gondolom kap. Van menő sonka, ami lóg a plafonról, és csak a főnök szelhet belőle. A kávé és croissant állandóan magas színvonalú, ami határozottan a bár mellett szól.

2008. április 7., hétfő

Cactus bár

Ha már végképp nincs miről írni, elő lehet venni a helyi bárok összehasonlításának témáját. Elsőként bemutatjuk a Cactus bárt: A Hétfői bárt, amely egyedüliként tartja a frontot az üres zombihangulatú hétfői napokon, minden más zárva van. Ilyenkor tehát elzarándokolunk arra, viszonylag messze van, de megéri.

A belső design kiváló, fő motívum a kaktusz meg a mai szemmel nézve szinte már retro westernhangulat (van ilyen?) minden egyébként ilyen 20-30 évvel ezelőtti, de látszik, hogy akkor nagyon megcsinálták. Óriási pult, felette 20 centivel lógnak a lámpák, szóval indirekt fény, ami a kedvencem amúgy is, napilapok, és mindig van croissant, ami ráadásul: finom. Ma még ebédre is visszanéztünk, és minden rendben volt, bár én már paranoiássá növekedett negatív várakozással fogadtam ugye a múltkori élmények után, de puszta önvédelemből. Leszámítva, hogy a csirkeszárnyak mellé halas salátát adtak, minden rendben volt. A Cactus bárban mindig szívesen fogadnak, nem néznek rád furcsán, ha tizedszerre mész tudják mit kérsz, értik amit beszélsz. Tulajdonképpen ennél többre én már alig vágyom még talán annyi, hogy ehető és iható legyen, amit kérek, itt ez is rendben van.


menő, fehér bőrülések
bár interiőr
a logo is valamikor biztos menő volt, már nem az mondjuk
határozott lámpák
sehol nem ilyen szép a kávé, nézzétek csak vissza

2008. április 6., vasárnap

centelles street art 2.


Többször sikerült már körbejárni nyilván a falut, amióta itt vagyunk. Legutóbb azonban, amikor a sok vége közül az egyiken a szokásostól eltérő ívben vettük a kanyart elképesztő, durva gyűjteményt pillantottunk meg. Itt valaki nagyon tud.
Ez most tényleg nem túlzás, persze soha nem szokott semmi túlzás lenni nálam (ugye..).







gyanúnk szerint az alkotók önarcképe