Madrid, la capital

Innen egyszer úgy távoztam, hogy úgyis jövök még és ennek biztos tudatában, kötöttségek nélkül szemléltem a várost. És tényleg: most megint Madridban vagyok és spanyol levegőt szívok. El kell fogadnom a tényt, hogy ez az ország részemmé vált: három év az életemből.

Megérkezem és hevesebben kezd dobogni a szívem, és az életem ismét majdnem teljessé válik, úgy érzem magam, mint amikor annak idején itt (mármint akkor ugye Barcelonában) állomásozva időnként hazatértem.

Első napomon tehát kedves vendéglátómmal célba vettünk egy autentikus kávézót és belevetettem magam az aktuális mániámhoz passzoló látnivalók feltérképezésébe: rövid időn belül szinte eufórikus hangulatban virgonckodtam a város leghíresebb piacán.


Konkrétan ez a Mercado de San Miguel, Madrid leghíresebb és legmenőbb piaca, 1916-ban alapították. Egyelőre beszéljenek a képek, kimerítő háttértörténet később következik.

két meglepetés: Huszár torta és Eszterházy tortaosztrigaszezon

gombák

nem lehet elég korán

A szombat délelőtti napsütésben lehetett rögtönözve várost nézni, turistáskodni. A Vörösmarty tér már karácsonyi lázban ég, kipakoltak az árusok, akiktől persze képtelenség vásárolni.
A bemelegítő séta során elmentünk a Várkert romjai előtt és ennél lehangolóbbat én még nem is láttam Budapesten, bár már sok - számomra mérvadó - embertől olvastam/hallottam róla, mint az ország egyik szégyenéről.

partizán vacsora

Végre frissült az "5 legemlékezetesebb vacsora" toplistám. Összességében a második-harmadik helyre sorolnám a csütörtökön elköltött estebédet, amit a Partizan Diner mozgalom keretében tölthettem. Úgy kezdődött, hogy titkos fülest kaptam, majd ravasz és bátor módon bejelentkeztem, nemsokára pedig egy direkt telefonhívással, beavatottként üdvözöltek, elmagyarázták a szemlélet lényegét és az est várható menetét. Elmondták az alapanyag beszerzés filozófiáját (bio és jó minőség) is.

A várva várt estén pedig odamentünk és beolvadtunk a házibuli jellegű vacsoraestbe, egy ideig csak beszélgetés és szolid welcome drink fogyasztás, majd belépés a titkos barlangba: konkrétan a sötét vöröses-homályosra világított nappaliba, ahol azután megkezdtük a kulináris utazást. Ennek részletes kifejtése már megint a tematikus blog feladata, mindenesetre rendkívül felemelő élmény volt: az egyik fogásnál katarzis... ugye milyen ritkán írok ilyet.

új kávézási alternatívák

Lassan mániámmá kezdi kinőni magát a környék kávézóinak tudatos és szubjektív felmérése, következetes vizsgálata és értékelése. Ennek pozitív hozadéka ismeretes, negatív következménye pedig, hogy aktív és szűnni nem akaró bírálatommal végül kiutáltattam magam a Briós kávézóból, oda többé nem mehetek.


Na de tegnap új időszámítás kezdődött, mert megismertem a Panini kávézót, amelynek létezéséről én eddig nem is tudtam, pedig már május vége óta léteznek. Ráadásul itt van a környéken a Radnóti Miklós utca Dunára néző sarkán egy rendkívül hangulatos, kiváló stílusú, művészi igényességgel kivitelezett kávézó, jól láthatóan profi személyzettel. Távol álljon tőlem, hogy folyton pro vagy kontra felsőfokban beszéljek mindig valamiről, de ez a hely tényleg nagyon rendben van és nem utolsó sorban a kávéjuk is nagyon jó. Nem tudott nem feltűnni nekem a belső design hasonlósága a Brióssal. Tekintve, hogy a Briós később nyitott azt hiszem világos a felállás, hogy ki másolhatott kit, ami önmagában nem lenne baj, de az alázatot és a profizmust is nyugodtan átvehették volna.

Csúcsszakácskönyv promó és francia főzőest

Nem szeretek túl sok fórumon nyilatkozni ugyanazon témáról, de kénytelen vagyok a tegnapi aktív programokat valahogyan feldolgozni, gasztroeseményekben ismét gazdag napunk volt.


Az eseménysorozat délelőtt 10-kor a BOOOK kiadó sajtótájékoztatójával indult, amelynek során Segal Viktor szakácskönyvét mutatták be, erről részletesen itt.

A későbbiek során pedig a Sarki Fűszeres rendezésében ismét egy kóstolóesten vehettem részt, ahol az extrém sznobizmus és kifinomultság jegyében francia dijoni mustárokat kóstoltunk, szemtelenül egyszerűen, önmagukban egy darab kenyérrel, mindezt a Domaine Bellevue Sauvignon Blanc-jával és Roséjával megtámasztva.

További előételként avokádót kaptunk mustáros-görögjoghurtos mártással, petrezselyemmel és különleges "befejezősóval" kiegészítve.

A befejezősó azért befejezősó bármilyen furcsán is hangzik, mert az ételek végén, "befejezésként" javasolt hozzáadni az ételhez, amelynek során szétárad a finom, nemes sóíz az ételben, újabb dimenziókat nyit az ízvilágban és nem utolsósorban nem roncsolja idejekorán az adott ételt.

További előételünk volt egy barnamártással megbolondított gombás ragu, nekem ez különösen ízlett és a hozzáadott Chardonnay is nagyon passzolt. Főételünk sült kacsamáj volt, sütőtök- és bordeaux-i mártással. Ehhez egy francia asztali bort ittunk, érzékeltetvén, hogy még akár ilyet is merhet inni az ember, feltéve, ha nagyon bátor.


Az este folyamán kóstolt mustárok megdöbbentően alaposan megágyaztak a gyomrunkban, úgyhogy gyakorlatilag korlátlan étvággyal fogyasztottuk és követeltük az újabb és újabb előételeket, a végén pedig a társaság elklikkesedett tagja a közeli polcokon talált prémium csokoládézásba is bonyolódott, amelyeket ugye nem lehetett abbahagyni. Mindez egyáltalán nem akadályozott meg bennünket abban, hogy a befejezésként tálalt Créme de Salidou (sóskaramella)-val leöntött sütőtököt is maradéktalanul betermeljük. Merészebbek önmagában is követelték a sóskaramella repetát, nekem ez egy kicsit önmagáért való műfaj, olyan mint a nutella, amit önző okokból/elvből (konkrétan, hogy ne hízzak egy hét alatt 200 kilóra) nem tartok a hűtőben nagy mennyiségben.

Gerbeaud, a süteménygyár

A csütörtök esti élménygazdag órákat, péntek esti élménygazdag órák követték, amelynek következtében mindkét napot követő napon sikerült kissé másnaposnak lennem. Ilyen állapotban, mellesleg rendkívül vidáman érkeztem szombat délelőtt a Gerbeaud Termelőüzembe, amelynek előtörténete is volt, néhány nappal előtte ugyanis a Gerbeaud egyik nagyhatalmú tulajdonosa tartott nekünk órát, és egyszerűen megtudtam, hogy a Gerbeaud nem egy nénicukrászda, se nem turistacsalogató látványosság üres ígéretekkel, hanem egy meglehetősen igényes hely, a termelőüzemet tekintve pedig egy igazi szuper süteménygyár, tündérekkel és házimanókkal.

letekintés