comerc

azaz karácsony. tegnap elnéztem erre a karácsonyi vásárra, hogy megy itt. új tapasztalatokat szereztem a mediterrán karácsonyi szokásokról, pontosabban az előtte dúló vásárról, 5 ezer bódé és mindegyikben UGYANAZ kapható, kis háromkirályok szobor, szűz mária, jászol, jézus miegymás. Ezen kívül pálmafa makettek szép számmal, nyilván mikulás sapkák, csillagok, adventi koszorúk, díszek, de egyszerűen mindenhol ugyanaz a felfoghatatlan giccs. én úgy láttam, hogy senki nem vesz semmit, mindenki csak hömpölyög a tömeggel, de lehet, hogy ez csak rosszmájú képzelgés volt.
végre betérhettem viszont a barcelonai katedrálisba, ami rögtön a montserrat-i élmények másnapján már szinte kicsit sűrűnek is mondható, hogy angol főbérlőnk szójárásával éljek: too religious nem tudom létezik-e ilyen szó, de ő alkotott. ezt egy templomra mondani szerintem olyan, mintha azt mondanánk egy tábla csokira, hogy ez túl édes, vagy egy uszodára, hogy túl vízes hajjaj, ha erre a hasonlatra beindítom a fantáziámat.
tegnap bronzvasárnap volt, de semmi értelmes bolt nem volt nyitva az említett hasonló kínálatú számos bódén kívül, úgyhogy ma kellett bevonulni a H & M-ek aktuális kínálatát megszemlélni, de csak válogatott silány minőségű rondaság kollekciót találtam, úgyhogy kénytelen leszek a designboltokban kiszemelt egyedi ruhadarabokra összpontosítani, amelyből csak kéthavonta egy (talán), de az OLYAN.
A város kék fénydíszbe vonta az ayuntamiento (városháza) és mindenki készül a karácsonyra, a november pedig bevonult a történelembe, mint eddigi legmelegebb november, nem véletlenül vagyok én itt épp most. Remélem a december is ilyen lesz a januárról és a februárról nem is beszélve, nyáron pedig behozhatja magát a hideg, persze csak ha meg tud birkózni vele.