Kihasználva az utca feltételezett kihaltságát, elturistáskodtunk végre egy népszerű helyre a Güell parkba, amely azonban legnagyobb megdöbbenésemre tele volt turistával. Elképesztő, hogy december 25-én jobb dolga sincs a világ minden tájáról érkezett embertömegnek, csak, hogy 20 fokban és verőfényes napsütésben elmenjen ebbe a híííres parkba.
Szerencsére hátsó izzasztó kerülőúton jó meredek utcákon kapaszkodtunk fel, hogy magában a parkban csak könnyedén ereszkedve a szemlélődésnek szentelhessük időnket és energiánkat.
A kilátó az olyan kilátós, Barcelona legmagasabb pontja itt van, háttal a kilátásnak fotózkodó emberek népszerű gyülekezőhelye.
Utána miközben mások egy úton vonulódtak, mi kikerülve a tömeget a léptek alatt lepusztított park kevésbé látogatott, de jóval szebb részében andalogtunk tovább. Még így is sikerült hülyékbe botlani, akik negyedórán át fotózták egymást jajde érdekes a hajamat átvilágítja a nap és csináltak fotókat felváltva egymásról, de semmit nem fotóztak az építményből, amelynek kellős közepén álltak - ezáltal belebarmolódva fizikai létükkel a fotóinkba.
Nézzük a száraz tényeket is: a Güell parkot tehát Antoni Gaudí tervezte 1900-tól 1914-ig épült és magánparknak szánták, de aztán nem lett sikeres a projekt ezért a város tulajdonába került végül, majd 1923-ban nyilvános parknak nyilvánították. A park alján kétszárnyú kapu nyílik, majd kétfelől lépcső vezet fel egy nagy térre, amelyet állítólag 86 oszlop tart, a lépcsők között pedig különböző gyík meg sárkányból folyó szökőkút található, amely gyakorlatilag megközelíthetetlen a sok rajta logó túrista miatt. A hülyébbek fel is másznak rá, mások pedig csak percekig vigyorognak mellé ülve.
Az említett térről rá lehet látni egész Barcelonára és tengerre, illetve a tér szélén végig ülőalkalmatosság van kialakítva Gaudí stílusban csempedarabokkal kirakott végigfolyó padszerűség formájában.
A parkban kicsit följebb ott van Gaudí háza is, ahol lakott 1906-tól 1925-ig (egy évvel azelőttig, hogy meghalt). A háznak neve is van: "Torre Rosa". A házat egyébként nem ő építette, hanem egy segédje. Itt létrehoztak egy múzeumot is, ahol Gaudí által tervezett bútorok, rajzok, dekorációk ilyesmik vannak, de mi nem jutottunk be, mert zárva volt ünnep lévén.
Csak kicsit szétcsúszott oldal, ahol lehet tekinteni képeket galériaszerűségben. De ezek a képek meg már itt vannak tehát ezzel meg már nem lehet gond.
Szerencsére hátsó izzasztó kerülőúton jó meredek utcákon kapaszkodtunk fel, hogy magában a parkban csak könnyedén ereszkedve a szemlélődésnek szentelhessük időnket és energiánkat.
A kilátó az olyan kilátós, Barcelona legmagasabb pontja itt van, háttal a kilátásnak fotózkodó emberek népszerű gyülekezőhelye.
Utána miközben mások egy úton vonulódtak, mi kikerülve a tömeget a léptek alatt lepusztított park kevésbé látogatott, de jóval szebb részében andalogtunk tovább. Még így is sikerült hülyékbe botlani, akik negyedórán át fotózták egymást jajde érdekes a hajamat átvilágítja a nap és csináltak fotókat felváltva egymásról, de semmit nem fotóztak az építményből, amelynek kellős közepén álltak - ezáltal belebarmolódva fizikai létükkel a fotóinkba.
Nézzük a száraz tényeket is: a Güell parkot tehát Antoni Gaudí tervezte 1900-tól 1914-ig épült és magánparknak szánták, de aztán nem lett sikeres a projekt ezért a város tulajdonába került végül, majd 1923-ban nyilvános parknak nyilvánították. A park alján kétszárnyú kapu nyílik, majd kétfelől lépcső vezet fel egy nagy térre, amelyet állítólag 86 oszlop tart, a lépcsők között pedig különböző gyík meg sárkányból folyó szökőkút található, amely gyakorlatilag megközelíthetetlen a sok rajta logó túrista miatt. A hülyébbek fel is másznak rá, mások pedig csak percekig vigyorognak mellé ülve.
Az említett térről rá lehet látni egész Barcelonára és tengerre, illetve a tér szélén végig ülőalkalmatosság van kialakítva Gaudí stílusban csempedarabokkal kirakott végigfolyó padszerűség formájában.
A parkban kicsit följebb ott van Gaudí háza is, ahol lakott 1906-tól 1925-ig (egy évvel azelőttig, hogy meghalt). A háznak neve is van: "Torre Rosa". A házat egyébként nem ő építette, hanem egy segédje. Itt létrehoztak egy múzeumot is, ahol Gaudí által tervezett bútorok, rajzok, dekorációk ilyesmik vannak, de mi nem jutottunk be, mert zárva volt ünnep lévén.
Csak kicsit szétcsúszott oldal, ahol lehet tekinteni képeket galériaszerűségben. De ezek a képek meg már itt vannak tehát ezzel meg már nem lehet gond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése