3 nap Bilbao

Igazából hangulatos hajnali 4-kor sétálgatni egy világvárosban, ilyen érzésekkel indultunk útnak Barcelonából, a repülőgép ugyanis reggel 6-kor indult, tehát ilyenkor a magamfajta biztonságra törekvő emberek legalább másfél órával a gép indulása előtt kint vannak, mivel "bármi történhet". Még sötét volt tehát, menetközben pedig rájöttünk, hogy ilyenkor még biztos nem jár a vonat, ami elszáguld velünk a reptérre, ezért hangulatosan elsétáltunk a Placa Catalunya-ra, ahol a repülőtéri busz - még szintén nem járt. De ez csak itt derült ki. Maradt tehát a taxi, ami egyébként egész kedvezményes tarifával 25 euro volt az egész kivitt bennünket, és élvezhettük az elkövetkezendő másfél órában félálomban a repülőtér biztonságos közegét. A repülőgép már kevésbé volt kellemes kaland, de csak azért mert én úgyis mindenképpen félek ott. Még sötét volt, amikor landoltunk Bilbao-ban, és akkor is, amikor beértünk a városba - de azért azt láttam, hogy valami elég szép tájon keresztül mentünk befelé, tehát szó sem volt ipari negyedekről, metró vagy tesco áruházak véget nem érő soráról.

Egy kellemes kávézóban vártuk meg a napfelkeltét, mondjuk félhullán az álmosságtól. Itt az tűnt fel igazából, hogy milyen elegáns a környezet, és egyből észrevesznek a pincérek, és megköszönik, ha fizetsz meg értik, amit kérsz. Az emberek pedig nem ordítanak.

Bilbao valahogy nem Spanyolország, egészen más hangulata van, és ez az érzése egyre inkább erősödött bennem, ahogy eltelt a néhány nap. A kikötőben holland hangulatot éreztem, a boltok bejáratai láttán London jutott eszembe, az emberek eleganciája úgyszintén, néhány kávézó pedig azért spanyolos volt nyilván, jó értelemben. Miután előbukkantak a napsugarak, elsőként a híres Guggenheim múzeum felé indultunk, kihasználván a reggeli napsugarak különleges hatását az épület fémes anyagán.

Ezután pedig csak spontán városnézés, vonulás, a tiszta, újszerű szerkezetek között mindenhol valami meglepetés, valami különleges hatás, legyen az egy félig lerombolt ház mellett épülő toronyház, vagy a lejtős-emelkedős utcák végén előbukkanó váratlan panoráma, a nyomasztó lakótelepet barátságossá tevő háttér dombok és fák, a beépítetlen közvetlen környezet, amelyet igazából nem is értettem, hogy tudták ennyire érintetlenül meghagyni tényleg a város szinte bármelyik pontjáról látszanak dombok és fák.

A villamos zöld sínpályája, a furcsa szerkezetű, modern hidak mellett az óváros régi épületei felé vettük az irányt, ott is körülnéztünk, jártunk a katedrálisban, ahol nem tudtam leállítani a hogyan fényképezzünk virágot érdekesen kihívás kényszeremet, de annyira jól nem sikerült azért, néhány példány:

Hát nem tudom szerintem a pintxo az egyik legnagyobb lehúzás. Ez ugye azt jelenti, hogy finom "falatokat" raknak a bárok pultjára, tehát nem úgy, mint itt Barcelonában, hogy nagy tálakról lehet választani az adott kaját, amit kérsz és kapsz egy kistányérral (tapas), hanem pálcikára van feltűzve és vagy egy vagy két harapásból áll. Persze marha finomak, de mondjuk ha éhes vagy és túl finom, akkor akár 8-at is meg tudsz enni. Egy ilyen pedig azért 2-3 euro-ba kerül, miközben tényleg csak egy sonka és egy bagettkenyér szeletből áll. Azért fogyasztottunk ilyet nem is keveset. A társaságunkkal az volt az esti program, hogy kb. 8 bárt végigjártunk és mindenhol fogyasztottunk valamit, úgy tűnt itt ez a szokás, az egyikben sikerült balhészinten beleharapnia társaságunk egyik tagjának egy erős zöldpaprikába, lett nagy kínos-sírás-rívás, nyafogás "pedig én szeretem az erőset, de ez elviselhetetlen" hajtogatása.

Ezután abban a szerencsében volt részünk, hogy ott lehettünk a Guggenheim múzeum 10 éves évfordulójára rendezett lenyűgöző tűzijátékban és ünnepi mulatságban.

Az első nap mindenesetre hosszúra nyúlt, ugye reggel fél 4-es keléssel indult és talán 2 körül keveredtünk haza még valami szörnyű ismerkedőbárban is kellett táncolni egy kicsit.

Másnap a kicsit enyhülő, de még mindig bennem lakozó ólmos fáradtsággal levonultunk az óceánpartra, amelynél lenyűgözőbbet még keveset láttam, itt sem annyira a mediterrán jelleg volt az uralkadó, mindenfelé zöld fű meg fa, hatalmas sziklák, óriási szélesen elterülő tengerpart, hihetetlen finom homok, tiszta víz és jeges szél meleg napsütéssel vegyülve. Szóval árnyék és nap között nagy különbség. Itt aztán ettünk is egyet, ilyen önkiszolgáló kajálda volt, kaptunk tálcán, csirkét, meg krumplit meg amit akartunk aztán szépen megteríve magunknak el lehetett fogyasztani vagy a kilátás és árnyék-jégszél párosítással, vagy kevesebb kilátás-de napos változatban.

Utolsó napra pedig maradt a Guggenheim múzeum amerika pop-art + állandó kiállítása, sajnos elég nagy tömegben, mivel ez volt az egyetlen alkalom, amikor ingyenesen lehetett bejutni a Guggeinheim múzeumba, úgyhogy ezt ki is használta mindenki. Ezután még mászkálás, hajózási múzeum - volt mit nézni, egy-két óriáscsavar vagy lánc már önmagában lenyűgöző volt, szóval minden olyan monumentális és erőteljes volt.

Hát ennyit röviden, jó volt - nagyon más város, nagyon különleges.