felhős idők

Tavaly is ez volt, hogy februárban még Barcelonában is alig lehetett látni a napot, már egy hete elég angolos időjárás van errefelé. Két nagyon fontos kérdésben igyekszem előrelépni, küzdeni az akadályokkal megoldani a megoldhatatlant. Sport: felcsillant ismét a remény, nem is olyan messze Vicben, hogy majd végre lehet járni, találtunk egy kevésbé lehúzó tornatermet.
A másik vesszőparipám a nyelvtudás csiszolására itt esély nincs, a faluban lévő egyetlen nyelviskolában nem tanítanak spanyolul, egy darab tanárt találtak végül, aki 25 €-ért adna órákat, hát azért kíváncsivá tettek, hogy mitől lehet ennyire drága.
Ilyenkor az ember nem tud mást tenni, mint találkozik kávézókban vadidegenekkel és elbeszélget velük, vagy megszólít mindenkit és traktálja őket mindenfélével még ha azok eleinte hülyének is nézik aztán csak megbocsátanak.
Érdekes látni az emberek arcán, ahogy szembesülnek azzal, hogy mivel már vagy huszadszorra térsz be ugyanabba a kávézóba, nem turista vagy, hanem itt vagy lerázhatatlanul. A kezdeti lelkesedés határozottan alábbhagy, de aztán megszokják.
Tegnap "legnagyobb örömünkre" több órán át nem volt internetünk, úgyhogy lementünk gyorsan enni egy menüt egyik törzshelyünkre ami amolyan melóshely, tele volt férfiakkal és kétféle disznó és marhanyak volt a választék. A tulaj-pultosember szintén az internet probléma miatt telefonálgatott, ami nekem megkönnyebbülést okozott, mert eddig volt egy határozott érzésem minden ilyen esetnél, hogy csak nálunk megy el a net.