cierren la puerta: Tona, Seva fura falvak

Hosszabb ideig tartó eltűnésem oka, hogy (nekem) szinte már végzetesnek tűnő megfázásban fetrengtem és végre felfedezhettem a helyi kórház szolgáltatásait, és vidám kikapcsolódásra vágyó nyugdíjasok között tölthettem 38 fokos lázzal 2 órát. Annak nem tulajdonítok kiemelt jelentőséget, hogy amikor a kórházba betettem a lábam elaludt az összes villany és áramszünet lett, hiszen miért is negatívkodjunk, elég a betegség önmagában. A csapat átvészelte könnyedén, elcsevegtek kellemesen, néha ugyan rájuk kellett szólni, hogy halkabban kiabáljanak. A kórházi délelőtt végülis megérte mert a már említett két óra várakozást követő kicsit több, mint 5 perces vizsgálat után a kedves fiatal orvos úr elmondta, hogy mi a bajom, meg azt is, hogy ez a tél most hideg és hosszú mindenki számára. Ezután még felfedeztük egy egész jó kávézót (ami a legjobbkávézók listája elejére is ugrott egyből), ide csak azért kellett bemenni, mert ekkor már délután 1 óra volt és muszáj volt gyorsan reggelizni valamit. Innen pedig elindultunk beszerezni a frissen felírt gyógyszereket. Mivel itt hétfőnként számomra érthetetlen okokból minden zárva tart, kis drukk után sikerült azért nyitva tartó gyógyszertárat találni, de semmi mást, csend és nyugalom honol ilyenkor és általában mindig a kis falunkban. Az üzletek alapértelmezettként zárva vannak és csak néha vannak nyitva, de ez a legkülönbözőbb időpontokban megtörténhet, mondjuk hétfőn, kedden és csütörtökön 9-től 1-ig, szerdán és pénteken pedig 4-től este 8-ig, ilyesmi nyitvatartás, szóval nyomós oka van a vásárolásra annak, aki ezt megjegyezi. Itt nincs holmi nézelődés, shoppingolás. Céltudatos vásárlás van, meghatározott időpontokban.

A hétről nem tudok több érdemi információt adni, az utóbbi napokban viszont erőre kaptam és ma például elmentünk megint az egyik irányba megnézni a környéket.
A hely korábban felkeltette már az érdeklődésem, amikor Vic-be tartottunk vonaton, ugyanis a van egy egészen kicsi hegy, amit jól kiszúrtam és eldöntöttem, hogy oda elnézek majd egyszer, ez most végre bekövetkezett. Kellemes délután volt, bár azt tudni kell, hogy kb. 20 fok hőmérsékletkülönbség van a reggel és a napközben között emiatt nem is nehéz itt havonta 2x megfázni alaposan (nekem legalábbis sikerül). Szóval reggel még 3 fok, de nappal simán lehet 25 fok is. Most végül tehát ismét napos délutánt fogtunk ki.
Igazából nem tudom, hogy most mi is a hely neve, mert az állomáson ez van kiírva: Balenyá, Tona, Seva úgyhogy azt hiszem ez három település.

Először tehát felvonszoltuk betegségben legyengült szervezetünket a hegyre, körbe-körbe nem nagyon volt semmi, csak vagy kisebb üzemek, vagy tág út, frissen öntött aszfalt. A hegy maga pedig az oldalán omladozó falakkal, felül pedig egy kis ligetes területtel pont annyi, amennyinek látszik, de azért érdekes volt, nekem tetszett. A kilátás nem kecsegtetett csalóka meglepetéssel azt kaptuk, amint vártunk, néhány ház, egy-két domboldal.

Ezután leereszkedtünk gyalog Tona nevű helység felé, itt volt pár érdekes megoldás, különösen a főtéren található ablak nélküli ház falára rajzolt ablakok, az oldalában sárjátszótér, mellette pedig egy fényes felületű kék ping-pong asztal. Az információs táblák sportközpontot is ígértek, de ezekben már jópárszor sikerült csalódnom így nem is indultam el felfedezőútra, annál is inkább, mert ide csak autóval vagy gyalog lehet eljutni és enniyre azért nem vagyok rákattanva, hogy 30 percet gyalogoljak, amikor sportolni támad kedvem, akkor inkább futok itt a környéken a farkasok között a szántóföldön.

Tonából nekem viszonylag hamar elegem lett, de azért tisztelettudóan körbejártuk, majd visszamentünk az állomás felé, ahol sikerült a vonatot pont lekésni, így lehetőségünk nyílt az állomás túl oldalán található Seva nevű helyet is megszemlélni.
Végülis fél óra múlva már az állomáson unatkoztunk megint, de azért érdekes hely volt Seva is, most több nem jut róla eszembe hirtelen, na de beszéljenek a képek megint magukért.

a kis hegy, ami rabul ejtett távolról