Puigcerdà

Csak 2 órányi vonatútra 1200 méter magasan található Puigcercà, ahová ezen a hétvégén mentünk nagy elhatározással, egy imbolygó vasútkocsiban, fölfelé a Pireneusok mélyébe. Vonatunk tele volt síelni és snowboardozni vágyó katalán fiatalokkal, hogy pontosan hová is igyekeztek azt nem nagyon értettük mivel hó tényleg csak a hegyek legtetején volt, ott sem sok. Az tény, hogy La Molina nevű "felkapott síközpont" vonzza a síelőket, még ha hó éppen nincs is mindig most biztos, hogy nem volt.
Mi viszont továbbrobogtunk Puigcerdàba, ahol csodálatos hegyek vesznek körül egy kb. 6-7000 fős falucskát. Igazából hagyományos falu hangulat nincsen, ugyanis tele van francia és katalán turistákkal meg magyarokkal (azok csak mi voltunk szerintem), óriási terepjárókkal vonulnak le ide a hegyekből a síelésből a vacsorázni, bulizni vágyó csoportok. Zsongó helyre kerültünk, tele mindenféle üzletekkel, bárokkal és éttermekkel. A francia hatás is erősen érvényesül.

háttérben a figyelemreméltó kilátás

torony és terasza templomban
minimalista mozifelirat

igazi háttér

háttér előtérrel

a sok lift közül az egyik betört ablaka

városmatrica

2 óra múlva pedig átmentünk egy megállót a francia La Tour de Carol-ba, ami egyértelműen Franciaország volt, egyértelműen különböző tájjal, infrastuktúrával, emberekkel és házakkal nem utolsó sorban nyelvvel. Elővettem az eddigi életem alatt összeszedett francia tudásomat és óriási sikert aratva a pénztárosok körében kértem jegyet a legközelebbi a térképen a többihez képest nagy betűkkel feltüntetett helyre Font Romeu-be. Azt mondták menjünk busszal úgyhogy buszjegyet vettünk. Egy meglehetősen furcsa sofőr összerendeze az utasokat, mondott egy hosszú bevezetőt, amiből semmit nem értettünk, majd lendületesen elkezdtünk fölfelé kanyarogni a vad szerpentinen, mindenféle francia falvakon keresztül, majd kicsapott minket egy Font Romeu Odeillo nevű vonatállomáson, ahonnan vagy másfél kilométert kellett menni, mire civilizációra utaló nyomokra bukkantunk. Mivel gyors fejszámolással és túlzott óvatossággal megállapítottuk, hogy összesen 1 óra 20 percünk van, amit eltölthetünk ebben a faluban, mivel egész nap összesen kb. 4 járat fordul meg errefelé, gyorsan végigvonultunk az utcákon én kapkodtam a fényképezőgépet, mert annyira tetszett minden, a hihetetlen precíz terek, vonalak, utcák, házak. Aztán egyszer csak elég váratlanul ott álltunk egy óriási napenergiával működő olvasztókohó előtt, mint kiderült azóta, ez a világon a legnagyobb ilyen: Four solaire d'Odeillo ez egy eléggé egyedülálló és furcsa építmény.Utána visszarohantunk a buszhoz, majd vissza La Tour de Carolba, onnan pedig, mint kiderült kb. 2 óra múlva indult a vonat mi pedig csak egy megállónyira mentünk volna, így fogtuk magunkat és gyalog átkeltünk a francia-spanyol határon végig a sínek mentén, hát volt ennek is egy hangulata. Utána a szántóföldeken gyalogolva éppen az ott legelésző lovakat fotóztam mindenféle szögekből, amikor megállt mellettünk egy rendőrautó és igazoltattak minket, engem még soha nem igazoltattak, de végülis nem gondoltam, hogy majd pont egy ilyen helyzetben fognak, végülis érthető valahol 2 ember jön a sínek mentén fél órán át, majd lovakat fotóz, ezért ez elég gyanús valljuk be. Mondjuk engem megnyugtatott alapvetően, tegyék a dolgukat, az idegen és furcsa elemeket igazoltassák.Ezután visszavetődtünk Puigcerdàba, kivettünk egy hangulatosnak tűnő szállodában egy szobát, és egy szerencsésen kiválasztott étteremben életem legfinomabb paellaját fogyasztottam el, még mindenféle elő és utóételekkel fokoztam a halálra zabáltság állapotát, amit mondjuk éjszaka azért megsínylettem. Mivel ez a szálloda éppen a főtéren található, erkélyünk pedig a főutcára nyílt, támadt egy előérzetünk, hogy füldugót érdemes lesz vásárolni és nagyon jól is tettük, mert gyakorlatilag füldugón keresztül hallatszott egy normális éjszakai alapzaj, anélkül pedig elviselhetetlen ordítás ment egész éjszaka, hiába síelésben megfáradt, bulizásra éhes turistákkal voltunk körülvéve. Másnap már csak egy óriási reggeli és egy-két kör séta maradt, valamint 1 óra egy napos teraszon, úgyhogy most majdnem olyan fejem lett, mintha síelni mentem volna, a vakító napsütésben kellemes alapszínt sikerült beszerezni.

ezeket fotózva füleltek le minket

a szántóföld váratlanul városi útba csap át

furcsa alakú fa

még egyszer a háttér

tó a faluban meg a háttérben hegyek

fotók a francia oldalról foly. köv..